27.rész: The end... or not?

Már két év telt el. Ebben a két évben sok támogatást kaptam YongGuktól. Sikeresen megszültem fiamat és az anyakönyvben YongGukot neveztem, meg mint apát. Egy óra múlva össze házasodunk. A két fiú kapcsolata normalizálódott most már újra olyanok egymással, mint mielőtt velem találkoztak volna. Reménykedtem, hogy Zelo nem fog eljönni az esküvőre, de sajnos ez a vágyam gyorsan szertefoszlott. Már csak az utolsó simításokat csináltuk a ruhámon mikor beállított.
• Kérlek, lányok menjetek, ki beszédem van Jessicaval. - és a lányok kimentek. - Szia.
• Szia. Mi járatban?
• Kaptam meghívót tudod. - közeledett felém. - Feleség leszel. Sok boldogságot kívánok nektek.
• Köszönjük. - még közelebb jött.
• Jessica én akkor is szeretlek még mindig és egyszer talán rá fogsz jönni, hogy mit miért csináltam. Soha nem adtam volna neked pofont és nem tudom, hogy akkor mi ütött belém. Nem akartalak bántani hisz hidd, el nekem nagyon szeretlek. - megcsókolt, de most nem viszonoztam. Ellöktem magamtól.
• Kérlek Zelo felejts el. Én, már nem szeretlek. 
• Gyere Jessica kezdődik. - szólt JongUp. 
• Megyek. Zelo te meg… - nem mondtam végig inkább mentem. Ahogy közeledtem YongGuk felé egyre biztosabb voltam benne, hogy hol a helyem és kit szeretek igazából. Ettől a férfitől olyan sok törődést és figyelmet kaptam az elmúlt két évben, amit senki mástól. Szeretem és rá jöttem valamire. Nem biztos, hogy az embernek az lesz az igaz szerelme, aki ott van a szeme előtt. YongGuk az elején szemét volt velem, de a végére minden kiderült. Akarom, ezt a fiút, s őt akarom ameddig élek. Daesungra úgy tekint, mint saját fiára pedig nincs is hozzá köze. Vele akarom le élni az életem. Vele akarok megöregedni. Mikor vége lett a ceremóniának egyesével jöttek oda hozzánk gratulálni az emberek. Zelo is oda jött. Megpaskolta YongGuk hátát és csak annyit mondott neki, hogy vigyázz rá. Oda jött hozzám is és egy levelet nyomott a kezembe. Eldugtam, mert kíváncsi voltam rá, hogy mit írt. Egy öt csillagos szállodába mentünk az úgy nevezett nászéjszakánkra. Mikor YongGuk elaludt elő kerestem a levelet és leültem elolvasni.

" Drága Jessica!
Ne haragudj, rám kérlek. Tudom most már boldog vagy és az is leszel életed végéig, de kérlek, ne feledkezz meg rólam. Kérlek, gondolj rám néha és emlékez rá milyen jó volt velem. Elhiszem neked Daesung az én fiam és fájt mikor megtudtam, hogy a Bang családnevet kapta. Szeretném majd meglátogatni, mert még nem is láttam élőben csak képeken. Meg amúgy is te is hiányzol. Hiányzik az, ahogy rám nézel, ahogy hozzám érsz. Találkozzunk, valamikor kérlek. Ne felejtsd el az ajánlatomat. Legyél a szeretőm. Ha nem is most leszel, de én várok rád. Várok rád, és ha döntesz, tudod, hogy hol vagyok."

Találkozunk még Zelo abban biztos lehetsz.

Vége! Vagy talán nem?

 

 

 

 

 

 

 

26.rész: A nagy találkozás

Mi a fene? Megcsókolt? Édes ajkai újra csak az enyéim voltak. Régen voltunk már együtt és sajnos semmi esélyem nem volt régi érzéseim ellen. Harcoltam, mint egy vad amazonas de semmi esélyem nem volt. Ámor, nyilaival kergetett én pedig minden áron el akartam bújni előle.  Olyan jó volt, ahogy átölelt. Még jobban magához szorított és most már én is öleltem. Miért nem tudom egyszerűen itt hagyni? Lefektetett ágyára és szép lassan mászott rám.
• Zelo fejezd be. – löktem le magamról mikor lassan észhez tértem a bódulatból, majd felültem.
• Jessi ne haragudj. Kérlek, legyél titokban az enyém. Hiányzol, és nem tudlak egyszerűen elfelejteni. Még mindig szeretlek. Kérlek, legyél az enyém.
• Zelo hagyjál engem. – néma csönd telepedett közénk. Lehajtotta szomorúan fejét. Mintha szégyellte volna magát.
• Hol voltál eddig?
• Dolgom volt. Zelo el kell mondanom valamit.
• Mi az? 
• Terhes vagyok és te vagy az apja.
• Nem hiszem el.
• Mit nem hiszel el ezen?
• Nem hiszem el, hogy terhes vagy. 
• Pedig el kéne. Nyugi nem kérek tőled semmit csak úgy gondoltam tudnod kell róla, hogy lesz egy gyereked. Látnod se kell meg semmi. Nem kell vele foglalkoznod én meg tudok neki mindent adni, amit kell. – egy ideig nézett majd láttam rajta, hogy gondolkozik.
• Arra kérlek, vetesd el és legyél a szeretőm. Meg halok nélküled Jessica. – szólalt meg végül.
• Hogy mi van? Nem fogom elvetetni és a szeretőd se leszek. Ő az én gyermekem és meg fogom tartani. És amúgy is legyél boldog a kis mennyasszonyoddal.
• De nem vagyok az.
• Akkor miért veszed el? - megvonta a vállát. - Elmegyek Zelo és ígérem, soha többé nem hallasz rólam. Szia. - kiléptem ajtaján becsuktam magam mögött majd vártam. Ajtajához simultam és hallgatóztam. Sírt. Zelo sírt. A szívem szakadt meg. Be akartam menni, átölelni, de nem tehettem meg. Erősnek kell lennem. Ha most nem lépek talán később késő lesz. Van valakije, de nem boldog. Akkor meg miért van vele? Legyek a szeretője? Nem leszek a harmadik személy egy kapcsolatban. Nem hiányzik ez nekem. Túl sokáig voltam az ajtóba a többiek rajta kaptak, hogy ott állok Zelo ajtajában és az én könnyeim is folynak.
• Jessica. Szia. - jött oda hozzám YoungJae és átölelt. - Hát te miért sírsz? - ahogy ezt kimondta Zelo ugrott elő szobájából és visszahúzott.
• Zelo te mi a fenét művelsz?
• Shhh…. - megcsókolt és a falhoz nyomott. - Nem foglak elengedni egy könnyen. Kellesz nekem. Legyél a szeretőm.
• Nem.
• De miért? - mint egy nyafogós kisfiú, aki nem kapta meg kiszemelt játékát.
• Mert szerelemes vagyok.
• Kibe?
• YongGukba. 
• Értem. - kiment az ajtón és egyenesen YongGuk felé ment majd se szó se beszéd behúzott neki egyet. - Téged miért szeret engem mért nem? - YongGuk csak nevetett miközben a földön feküdt és száját tapogatta.
• Azért te idióta mert én őszinte vagyok hozzá. Te sosem fogod meg tudni milyen ő valójában.
• Fejezzétek be. - oda mentem hozzájuk.
• Jessi menj innen. - Zelo meglökött. Szerencsére DaeHyun el tudott kapni.
• Te idióta ő várandós a te gyerekeddel. - egymásnak estek. Nem bírtam tovább nézni egyszerűen kisétáltam az ajtón. Ott hagytam ezt a két vadállatot. Nem azért mentem oda, hogy szétverjék egymást. Nem akartam sétálni ezért taxit fogtam. Gyorsan haza értem és folytattam mindent ott ahol abba hagytam. Festettem. Lenyugtatott és nem érdekelt már milyen késő este van. Zelo te kétszínű idióta. Soha többet nem fogsz látni. YongGukkal akarok lenni most már biztos. Azt akarta, hogy vetessem el a gyerekemet. Hát nem fogom. Ő az enyém és nem a tiéd. Csak van hozzá egy kis közöd, de attól nem a tiéd. Nem akarom többet látni és még gondolni se rá. Nem tekinthetek vissza a múltba. A jelennel és a jövővel kell foglalkoznom.
• Jessica…!!!! - YongGuk volt az. - Engedj be! Kérlek.
• Megyek, mindjárt várj. - kimentem hozzá és alig lépett be a kapun már csókolt. Átölelt és magára kapott majd bevitt házba. Letett ágyamra majd rám tornyosult. 
• Jessica szeretlek.
• Mi lett az arcoddal? Na, gyere, megtisztítom a sebeket. Ülj, föl mindjárt jövök. - visszamentem ő pedig már póló nélkül ült az ágyamon. - Hát ez? - mutattam rá.
• Azt hiszem, elférne az oldalamra egy két gyógy puszi úgy, mint múltkor. Kapok?
• Nem.
• Na??? Lécike. - oda mentem hozzá és csak egy nagy ütést kapott az oldalára.
• Nesze gyógy puszi.
• Na, ezt most miért?
• Mert bolond vagy. Idióta. Szemét kis dög és ráadásul még seggfej is vagy.
• Gyere csak ide. - megfogott és levágott az ágyra és megint rám tornyosult. Megcsókolt, de most követelőzően. - Egy szerencséd van.
• Mi az?
• Az, hogy terhes vagy. Ha nem lennél az neked már véged lenne.
• Bolond vagy.
• Igen tudom, bolond vagyok, mert minden percben csak téged akarlak. És az a tudat, hogy Zelo megkapott téged elszomorít. Legyél az enyém, kérlek csak az enyém. Boldoggá foglak tenni megígérem.

25.rész: Újra itthon

Szöul. Olyan, mint volt. Nem változott semmi csak annyi, hogy egyedül vagyok. A lakás, amit kaptam nem volt rossz állapotban, de jó állapotban sem. Újítani kellett, mert a gyerekemnek biztos háttér kell. Mindent egyedül kell csinálnom és egyre jobban érzem magam rosszul. Most már vannak tünetek. Nehéz egyedül megcsinálni ezt a sok dolgot, de abban biztos voltam, hogy ezt mind nekem kell megcsinálni. Csörrent a telefonom mikor a gyerekszobát festetem.
• Jessica? - kérdezte halkan szomorúan egy ismerős hang.
• YongGuk te vagy az? Szia, hogy vagy?
• Szia Jessica. Meg vagyok te, hogy vagy mesélj! Hol élsz?
• Most jöttem haza Japánból itt vagyok Szöulba. Találkozhatnák, valamelyik nap megadom a címem jó? Van toll meg papír nálad?
• Igen van, mondjad. - lediktáltam neki a címet. - Napokba meglátogatlak jó? Mennem kell, mert próbánk van csak eszembe jutottál és gondoltam régen beszéltünk már. Nem sokára látjuk egymást. Szia.
• Szia. Gyere minél hamarabb. - letette a telefont én pedig boldogan mentem vissza gyermekem leendő szobájába. Örömmel folyattam a munkát és alig vártam már, hogy újra találkozzak YongGukkal. Délután úgy döntöttem elmegyek egy bútorboltba gyerek bútorokat nézni. Találtam is egy pár darabot, ami megtetszett. Megígérték, hogy két-három nap múlva kiszállítják. Mikor a házamhoz közeledtem egy kapusznis férfi állt a kapumba. Eleinte nem ismertem fel, de ahogy megfordult és ment volna el rögtön tudtam ki az.
• YongGuk várj, meg itt vagyok. Jövök már. - megfordult és rám mosolygott.
• Szia Jessi. - átölelt. Nem akartam, hogy elengedjen hisz annyira hiányzott már. Hiányzott, hogy valaki átöleljen csak úgy szeretetből. Jó volt végre látni, ölelni és érezni illatát. Egyre jobban szorítottam magamhoz, amit ő is érzet. - Hé, kis butus. Ennyire hiányoztam?
• Igen. Ennyire. Miért nem hívtál te idióta barom? - felnéztem rá.
• Ez egy nagyon hosszú és bonyolult történet. - mosolygott le rám.
• Akkor gyere be és meséld el. - bementünk házba és láttam, hogy zavaradottan néz a sok festékes vödör látványától. - Jaj, ne haragudj, mindjárt összébb pakolok, csak renoválok és már csak a festés van hátra meg a berendezés. 
• Mióta élsz itt? - lehajolt egy vödörért.
• Egy hete. Na, gyere, ülj le. Kérsz valamit?
• Nem köszönöm. Nem tudok sokáig maradni. Egy órás csak a pihenőm. Csak tudod nem tudtam volna holnapig várni ezért jöttem el ma. Mesélj mit csináltál eddig? Miért voltál Japánba?
• Ezért. - emeltem fel a kezem. - Dolgoztam.
• Naoyanak?
• Nem, hanem az apjának.
• Yakuza lettél újra?
• Nem csak kellett a pénz és munkát adtak. YongGuk nem tudtam hová menni. Ők mindig ott voltak és lesznek nekem. A főnököm olyan nekem, mint ha az apám lenne. Mindig segített nekem és mindig is segíteni fog. 2 hónapig dolgoztam nekik ezért a hazáért és annyi pénzért, hogy pár évre van tartalékom. Nem akarok erről most beszélni. Mesélj, mi van a többiekkel?
• Nincs semmi különösebb. Hiányzol mindenkinek és csináljuk az új albumot, ezzel pedig mindenki el van foglalva.
• Zelo? - sóhajtott.
• Nem tudom.
• Ezt, hogy érted?
• Alig beszélünk. Nem áll szóba velem és én se vele. Haragszom rá, amiért így bánt, és ezt tette veled. Van barátnője is, vagyis inkább mennyasszonya. - akaratlanul sírva fakadtam. Ennyit jelentetem neki? Ennyit, hogy ilyen hamar találjon valaki mást? Pedig én még a szívem mélyén valahol érzek iránta valamit. Nem tudom elfelejteni azt a sok szép régi emléket, amit tőle kaptam. A mindenem volt, de most már semmim. - Jessica sajnálom. - átölelt és egy puszit nyomott fejem búbjára. - Ha tudtam volna, hogy ennyire szereted még, akkor nem mondom el.
• Nem az a baj YongGuk.
• Akkor mi?
• Az, hogy… - sóhajtottam. - Terhes vagyok Zelotól YongGuk.
• Hogy mi? Terhes vagy?
• Igen.
• Az a hülye idióta. Most mit fogsz tenni?
• Tudnia kell róla hisz ő a gyerekem apja. Joga van hozzá, hogy megtudja.
• Szereted még?
• Nem. Most már nem. Ha ilyen hamar elfelejtett, akkor nem is szeret és soha nem is szeretett. - leült YongGuk. Felálltam és az ablakhoz sétáltam. - Szerettem. Mindig ő járt a fejembe. Akár mit csináltam csak érte csináltam. Nem becsülte meg. Abban reménykedtem, hogy talán még egyszer az enyém lesz. De nem. Ezek csak hiú ábrándok és azok is maradnak. Szenvedtem miatta sokat, de most már nem akarok. Most már tudom, mit kell tennem. Tudom, hogy ki az, aki engem tényleg őszintén szeret. - YongGuk átölelt hátulról.
• Én, szeretlek Jessica. Mindig melletted leszek még akkor is, ha tudom, hogy te sose fogsz engem úgy szeretni, mint én téged. - megcsókolt. Nem követelőzően csak egyszerűen lassan szenvedélyesen. Viszonoztam. Hiányzott már ez az érzés, amit hirtelen YongGuk iránt éreztem. Igen YongGuk. Ő biztos ott lesz velem akkor is, ha már nem szeret. Biztonságba érzem magam mellette hisz annyiszor megmentett már. - Mennem kell Jessi. Este még benézek, hogyha korán végzünk.
• Rendben. YongGuk holnap szeretnék Zeloval találkozni nálatok délután. El lehetne intézni, hogy senki ne legyen otthon csak ő?
• Persze. - megcsókolt és magához szorított. - Csak ne csinálj hülyeséget.
• Nem fogok. - újra megcsókolt.
• Szia. Mennem kell. Este még benézzek, ha korán végzek. Szia. - megint megcsókolt.
• Szia. - elment. Le tudtam végre ülni és végig gondolni a dolgokat. Nem szeret már Zelo. Már van valakije, de mégis találkozni akarok vele. A szemébe akarok röhögni. Még egy utolsót belé rúgni. Az én kis szőke hercegemből lassan egy kolduló szegény ember lett. Tiszta szívemből szerettem és bármit megtettem volna érte. YongGuk. Ő azaz ember, aki mindig is szeretni fog. Vele kell maradnom. Nem vagyok szerelmes belé, de valamit kezdek érezni. Gondoskodni fog rólam és nekem ez hiányzik a legjobban.

Eljött a másnap. Izgatott voltam, hogy találkozok Zeloval újra. Egész éjszaka azon gondolkodtam mit fogok tenni, mondani neki. Vajon mit fog hozzá szólni, ha meg tudja, hogy párhónap múlva apa lesz belőle. Lassan teltek az órák a percek, de végül eljött, azaz idő, amikor szembe kellett állnom Zeloval. Nagyon izgatott voltam, de le kellett idegességemet győzni. Vajon fel fognak ébredni bennem a régi égető vágyak? Nem, nem hiszem és nem is szabad. Zelo már a múlté. Besétáltam az ajtón és megkerestem Zelot. Szobájában feküdt zenét hallgatva. Meglátott. Felpattant oda jött hozzám és átölelt, de én nem viszonoztam.
• Jessica szerelemem. Hogy kerülsz ide? Tudod, hogy hogy hiányoztál. - megcsókolt.

 

24.rész: Nézzük csak!

24. rész

B.A.P

A hat fiú úgy éli életüket, mint Jessica előtt. Két kivétellel. Zelo vőlegény és egyre rosszabb abban, amit csinál. 2 hónapja hagyta el Jessica minden szó nélkül. Okát tudta miért hagyta el, de fájt neki, hogy szó nélkül ment el. Belülről egy összetört fiú raboskodik, akit szülei igazságtalansága zárt be, de kívülről olyan, mint egy hős szerelmes ki állandóan szerelmére gondol. Igen szerelmére gondol, de az nem Ha SuBin hanem Jessica. Éjjel nappal rá gondol és várja, egyszer talán újra besétál életébe boldoggá tenni azt.
• Csak még egyszer. - akár hányszor mondja, ezt mindig arra gondol, csak még egyszer lennél enyém Jessica… csak utoljára. Csak még egyszer láthatnálak nevetni. Csak még egyszer mondanád nekem azt, hogy szeretlek. Csak még egyszer szidnál le ok nélkül. Nem bánnám, ha ütnél, szidnál, aláznál, de legalább addig is rám gondolsz, velem foglakozol. Csak még egyszer utoljára szeretném megcsókolni szád.

Yongguknak is hiányzik Jessica. Sőt az összes fiúnak. Megszerették ezt a lányt ki kívülről ártatlan, végtelen bárány, de belülről egy vad farkas. Nem merte felhívni még YongGuk. Nem tudta mit fog Jessinek mondani, ha megkérdezi, mi van Zeloval. Tépelődött magában. Vajon mit csinál? Hol él? Jól van-e? Nem akarta sose megbántani Zelot és Jessicat sem akarta tőle elvenni, de nagyon szereti és ez ellen nem tud semmit tenni. Próbálta számtalanszor elfelejteni, míg velük élt. Minden este más lányoknál töltötte idejét, de mikor haza ment mindig Jessicaba ütközött. Ilyenkor azt látta jónak, ha bunkó lesz vele. Egy idő után már nem használt ezért próbált hozzá közeledni. Akárhányszor szomorúnak látta szíve tört össze. Zelo megígérte neki, hogy boldoggá fogja tenni, ha újra övé, lesz ezért ment érte annak idején és ezért hozta el arról a borzasztó helyről. Innen kezdve nem volt megállás. Egyre jobban vágyott rá. Egyre jobban magának akarta ezt a lányt. Próbált ellene tenni, de nem tudott. Hányszor de hányszor szenvedet miatta. Ostorozta magát, de nem használt semmit, érzelmei erősebbek voltak bármi másnál. És most is csak szenved és talán jobban, mint Zelo. Mondom talán. Most is az éjszakákat járja, próbálja újra elfelejteni Jessicát hisz tudja, soha nem látja többé. Zelo elintézte neki. Minden estének ugyan az a vége elmegy, leissza, magát majd elmegy egy újabb lánnyal egy olcsó motelba. De mikor elaszik, csak őt látja és reggel minden szörnyű reggelen bűntudata támad. Jessica kell neki senki más. Érzései egyre erősebbek iránta.

A fiúk nem vesznek észre semmit YongGuk és Zelo szenvedéséből. Feltűnt nekik, hogy Zelo egyre bénább, de a szerelemnek vélték az egészet. Nekik is hiányzik Jessi de nem annyira, mint a legfiatalabb tagnak és YongGuknak. Bennük is nagy nyomot hagyott és nem értik Zelo, hogy lehetett ilyen idióta, hogy elhagyott egy ilyen lányt egy beképzelt milliomos dögért. Igen SuBinnel meg gyűlt a bajuk. A fiúkra úgy tekint a lány mintha bejáró nők lennének. Próbáltak vele kedves lenni, de nagyon hamar rá jöttek, hogy ez a csaj úgy néz, rájuk mintha valami cselédek lennének. Számtalanszor összevesztek már Zeloval e miatt. Nem foglalkozik, velük el van a saját kis világában. Abban a világban ahol ezer meg ezer Jessica várja. Teljesen megsemmisült. Nem érdekli, amit csinál, csak az érdekli, hogy újra találkozzon azzal a lánnyal, aki miatt újra ilyen állapotban van. Gyötri a bűntudat. Haldoklik. Várja, hogy Jessi szerelmes csókja felélessze őt a rémálmok tengeréből. Csak álmodik, hiteti el magával, de legbelül tudja, hogy ez a szörnyű valóság mely elől ő sose fog elszabadulni. Fáj neki, amit a múltba tett. Ha tehetné, mindent előröl, kezdene, és nem engedné, hogy életébe bele szóljanak. Felemészti a jelen állapot. Senki se boldog. Jessica volt nekik a fény mely a sötét szórakoztató iparból kirángatta őket ha csak pár órácskára is.

23.rész: Újra Szöul

Hogy mi van? Én terhes? Ezt nem akarom elhinni. Zelotól? Hiszen mi mindig… a francba nem legutóbb nem. De hogy nem vettem észre, hogy nincs velem valami rendben?
• Doktor úr ez egészen biztos?
• Igen hölgyem maga gyereket vár. Kéthónapos terhes.
• De, hogy lehet az?
• Ezt magának jobban kell tudnia. - mosolygott rám. - Tudja ki a gyereknek az apja?
• Igen. Sajnos tudom.
• Ott lesz ön mellett? Fog magának segíteni?
• Nem.
• Lesz valaki ön mellett vagy valaki, akire támaszkodhat?
• Nem. Egyedül leszek és így lesz a legjobb.
• Felajánlhatok még valamit. El is vetetheti a gyermekét, hogyha szeretné, mert, ahogy érzem ez egy nem kívánt terhesség és most ne haragudjon meg, de maga elég fiatal az anyasághoz.
• Ha 16 évesen nem akartam elvetetni a gyerekemet, akkor most se fogom. Akarom, ezt a babát mindennél jobban higgye el.
• Maga már volt terhes? És egyedül neveli?
• Nem. Meghalt. Elvetéltem.
• Akkor ennek a veszélye most is fen, állhat. Kérem jövő héten jöjjön vissza és keressünk önnek egy nőgyógyászt.
• Jövő héten már nem leszek Tokyoba, Szöulba vettem házat.
• Akkor viszont sok sikert és sok boldogságot kívánok, de feltétlenül keressen orvost.
• Úgy lesz Doktor Úr. Köszönöm szépen. Viszontlátásra.
• Viszlát. - én gyereket várok? Már megint? Hogy lehetek ilyen marha. A főnök is jól kibaszott velem. Miért pont Szöulban kaptam tőle házat. Megmondtam neki, hogy nem akarok vissza menni. Mi lesz, ha találkozok Zeloval? Mit fogok neki mondani? Nem akarok oda visszamenni. Gyerekem lesz. Újra. Őt nem fogom engedni, meghalni. Nem bánthatja senki sem. És Zelo… meg fogja tudni, de nem, fogja látni. Tudnia kell róla hisz az övé. Egész úton tépelődtem, hogy most vajon mi fog velem történi. Mit csinálok egyedül? Nem fog menni. Nem fogom tudni felnevelni hisz még én is gyerek vagyok. Gondolkoznom kellett volna mielőtt bármit tettem volna. Nem lett volna szabad újra az érzéseimre hallgatni. Akkor kellett volna belső hangjaimat gyökerestül kiirtani mikor először dobbant meg a szívem Zelo iránt. Nem kellett volna elcsábulnom gyönyörű hangjától. Nem kellett volna hagynom, hogy szemei rabságba ejtsenek, és szívem ne tudjon másra vágyni. Olyanak kellett volna maradnom amilyen voltam. Vad és megfékezhetetlen. Nem kellett volna elmennem Koreába. Nem lett volna szabad.  Haza értem és bementem szállásomra. Naoya várt rám.
• Na, mi volt?
• Semmi közöd hozzá. Húzzál innen ki felé.
• Jól van már. Apám keres téged.

• Ongenkidesuka? - kérdezte főnököm, ahogy leültem elé.
• Ije. Holnap szeretnék indulni Szöulba uram.
• Mi a baj Jessica? - újra olyan volt velem, mint régen. Apáskodó. Oda jött mellém és leült. - Mi a baj?
• Terhes vagyok. El kell mennem, mert nem szeretném, ha a gyerekemnek itt kéne felnőnie.
• Ezt megértem. Én se akartam, hogy a fiam itt szülessen meg, de az anyja nagyon makacs volt. Szeretett engem és sajnos velem együtt ezt az életet is. Hasonlított rád. Mindig mindent jól akart csinálni és makacs volt, mint te. S látod mi lett a következménye makacsságának. Ha fiamban nem japán vér csörgedezne már rég letaszított volna trónomról, de legalább tiszteli őseit. Ki a gyerek apja? Az a Zelo kölyök, akit a fiam mindig emlegetett?
• Igen ő. 
• Szereted?
• Igen. Vagyis hát nem tudom.
• Látom, hogy igen. Te magad is tépelődsz. Vágysz utána. Látom rajtad mikor rád nézzek. Nem tudsz még gondolatban sem elszakadni attól a fiútól. De kérdem és akkor miért hagytad el? Miért jöttél ide? 
• Ez bonyolult és Uram, ha megbocsát, nem szeretnék róla beszélni. Megyek, összeszedem a cuccom és még holnap elmegyek. Akkor rendben van a ház, amiről beszélt nekem Uram?
• Igen az a ház a tied. Megdolgoztál érte. Ha bármi bajod van, tudod, hogy hol vagyok. Jessica vigyázz magadra. Megtiltottam a yakuzáimnak és a fiamnak is, hogy zaklassanak téged. Ha így történne, szólj nekem és én intézkedem. Te vagy a legjobb emberem Jessica. És őszintén szólva a leghűségesebb is.
• Köszönöm Uram. Köszönök mindent.
• Na, menj, készülődj. Jó éjszakát, és ha holnap nem találkoznák sok szerencsét az életben és ne feled el azt, amit eddig tanítottam neked.
• Úgy lesz uram. 

Szöul. Milyen kicsi és békés innen fentről. Zelo ott van benne valahol és én pedig nem sokára újra láthatom. Nem fogok vele semmit újra kezdeni, de akkor is valamit még mindig érzek iránta és ez az érzés nem fog elmúlni. Ő volt életemben az a fiú, akit tényleg tiszta szívemből szeretem, de neki ez nem volt elég jó. Látni akarom és meg akarom neki mutatni, hogy nélküle is megyek valamire. Igaz ő járt az eszembe mikor embert kellett ölnöm, de mégis, nem haragszom, rá hisz neki köszönhetem, hogy életem új szakaszába léptem egy gyermekkel a pocakomba. Nem sokára anya leszek és gondoskodnom kell gyermekemről. Szerencsére sok pénzt kaptam munkáimért így jó pár évig gondtalanul tudok élni utána pedig csak, megpróbálkozok ezzel a szórakoztató iparral. YongGuk drága YongGuk te leszel az első, akivel találkozni fogok. De vagy azaz ember, aki az utolsó percekben is mellettem volt. Nem hívtál fel ez tény mióta elmentem tőletek, de biztos vagyok benne, hogy nem felejtettél el. Tudom, jól mit érzel irántam. Éreztem és érzem. Olyan jó ember vagy. Mindig kiállsz mindenki mellett akár megérdemli akár nem. Én nem érdemeltem meg egyszer se, hogy ki állj mellettem, de te számtalanszor meg tetted már. Nehéz téged elfelejteni. Olyan jó rád gondolni. Melegség önt el akárhányszor nevedet suttogom.

Terhes vagyok YongGuk. Nem fogom kérni, hogy segíts. Nem fogok a nyakadra járni, hogy szánalomból legyünk együtt. Majd az idő ad nekem új szerelmet ha ad.

22. rész: Csak múlt van semmi jövő, de talán lesz valami jó a jövőben

22. rész

Az izzadság úgy folyt rajtam mintha a zuhany alól jöttem volna ki. Mellkasom nem akart engedelmeskedni nekem s minden áron többnél több levegőt akart magába szippantani. Lábaim remegtek, szemeimmel nem láttam rendesen.  Egy kimerítő edzésem ért végett. Már egy hete itt vagyok, de még mindig csak edzek. Nem felejtettem el annyit, hogy ennyit kéne dogoznom és tanulnom. De inkább csinálom ezt, minthogy embert öljek. Még nem állok készen rá. 
• Denem gyere! Hív a főnök.
• Megyek. - bementem szobájába tisztelettudóan lehajtott fejjel.
• Konichiwa! - borítékot dobott elém. - Kata wa. - kinyitottam a borítékot és egy férfi volt a képen. - lehajtottam a fejjem ezzel jelezve, hogy értettem. Kimentem szobájából és az enyémbe mentem. Kivettem a boríték többi tartalmát. Kuran Naokonak hívták a férfit. Üzletember volt, aki a yakuzáktól kért kölcsönt. Nem fizetett. Nekem pedig meg kell ölnöm. Nem akartam. Holnap kellett volna megtennem, de nem akartam addig várni. Ma akartam, hogy minél hamarabb túl legyek rajta. Ezért még az nap este elmentem és végeztem vele…

A Hold kacér táncára hívott, ahogy hajamat simogatta mikor a sötétben bujkálva sétáltam haza a nem éppen könnyű feladatom után. A csillagok nem néztek rám. Szégyellték lényem és nem akartak tudomást venni rólam. Csak a Hold. Csak az nézett rám büszkén csak ő uralta az eget.   Haza mentem kimerülve. Lemostam magamról a vért átöltöztem és kiültem az udvara. Nyögéseket, sírást, panaszos imákat és egy nő sikolyát hallottam. Felvettem masamunemet és a hang irányába mentem. Egy férfi akarta bántani azt a fiatal lányt, akinek a hangját hallottam. Szegény lány. Már nem volt rajta semmi.
• Enged el te disznó!
• Hmmm… jöttél játszani?
• Igen. - elő vettem kardom és ő csak szemtelenül vigyorgott.
• Azt hiszed, megtudsz ijesz… - nem bírta kimondani. Egyetlen suhintás kellett és át vágtam a torkát. Összeesett és holtan esett a földre. Nem bírtam meg állni, hogy ne öljem meg. Ridora emlékeztetett és arra, hogy engem senki nem védet meg tőle. Rá tettem a lányra a kabátom majd vállamra vettem és bevittem lakhelyemre. Egy éjszakára legalább biztonságba lesz. Ő az ágyon aludt és pedig a földön ültem éberen. Figyeltem. Nem akartam, hogy bárki is bejöjjön. Nem akartam, hogy valamelyik dög rátegye mocskos kezét erre az ártatlan lányra. Én voltam azon az éjszakán az ő őrangyala. Nem hagytam egy percre se magára. Bárcsak Zelo is ilyen lett volna velem akkor, amikor bajban voltam. De ő nem volt ott. Helyette YongGuk volt az én megmentőm.

Mikor reggel felkelt nem szólt hozzám. Mondtam neki, hogy nem akarom megölni se bántani, de akkor se szólt hozzám.

• Köszönöm. - szólalt meg estefelé.
• Hagyjuk.
• Te lány vagy akkor miért csinálod?
• Mert muszáj.
• Kérlek, taníts engem.
• Nem lehet.
• Miért? 
• Mert megölnének. Haza viszlek, gyere. - szegény nyomor negyed volt az otthona. Családja alig tudott megélni, de amijük volt azt nagy becsben tartották és vigyáztak rá. Össze fogó család volt. Egymást támogatták. Pénzből hiány volt, de szeretettből és hálából nem volt hiány. Több volt nekik ez által, mint bármelyik gazdag embernek. Megígérte a lány, hogy vigyázni fog magára.  Mikor vissza értem főnököm dúlt fúlt.
• Jessica nem ölhetsz többet. Nem tartod be a szabályokat. Azt mondtam, hogy ma öld meg a fickót. Nem ma tetted meg. Csak azért nem vágom le a kis újad vagy ölek meg, mert sokat tettél értem régen. Hamísítani fogsz.

 

 2 hónap. Ennyi kellett a házhoz. Állandóan Zelon járt az eszem és YongGukon. Még egyszer se hívott fel, pedig ha tudná, mennyire hiányzik. Hallani akartam végre hangját, de sajnos nem tudtam. Szenvedek Zelo és magam miatt. De legjobban Zelo miatt. Annyira hülye voltam, hogy hittem neki és bíztam benne. De annyira ártatlannak látszott. Mellette nem féltem kimutatni azt, amit éreztem. Újra gondtalanak és gyereknek éreztem magam.

Beteg lettem. Állandóan hányingerem volt. Fáradt is voltam és az ágyból alig bírtam ki kelni Elkaptam valami hülye influenzát vagy mit és ezért elmentem orvoshoz. Kénytelen voltam. A főnök küldött el. Nem akarta, hogy valami bajom legyen. Beértem a rendelőbe majd csöndbe helyet foglaltam és vártam. Gyűlölök orvoshoz járni, de ki szeret? Körbe néztem és mindenütt meggyötört, fáradt arcokat láttam. Az élet gonosz játéka ez. Az idős emberek múltjukról beszélnek.  Milyen volt régen, menyivel más volt a világ mielőtt fiatal gazdag kis mitugrászok nem voltak. Szolgaként dolgoztatták őket most pedig a múlt fájó nyomait kell elszenvedniük magukon. Rám néztek majd elkezdtek bámulni. Szemükbe megvetés és düh volt. Pedig nem is ismernek. Azt se tudják, ki vagyok, azt se tudják, mit akarok. Ellenségesek azokkal az emberekkel, akik nem olyanok, mint ők. Nem lehet, az nem lehet, hogy a világ ennyire gonosz legyen. Nem vagyok idevaló ez tény, de nem akarok senkinek se ártani. Már nem. Dühöm már rég lecsillapodott a világ ellen. Azok az emberek ellen, akik ártottak nekem, akik nem engedtek élni. Bosszút álltam már rég. Már nincs miért harcolnom. Sötétedet, de a rendelő még mindig teli volt. Néhányan már elmentek azok közül, akik undorodva néztek rám, de még így is túl sokan voltak ellenem. Lehajtottam fejem és a fehér csontszínű járólapot néztem. Oly tökéletesen feküdt helyén. Láthatólag makulátlan volt, nem volt benne hiba. Büszkén uralta területét s nagyságával hangoztatta „ Hééé látod, én tökéletes vagyok” Néztem s találtam benne hibát. Megtudtam titkát és már nem volt többé büszke. A Nap nem járt rajta többet s a természetes fény helyet már csak a mű fény uralta őt. Behódolt neki és kénytelen volt magán elviselni. Olyan, mint Zelo és én. Nekem is van foltom és most már neki is. Mindketten tisztességtelennek vagyunk. Most már én sem istenítenem. Őt is ugyan úgy gyarló embernek tartom, mint a többi embert. A rózsaszín köd elszállt örökre. Zelo a múlt. Végre behívtak. Elmondtam a doktornak a panaszom majd ő egy sor vizsgálatot végzet rajtam. Megtalálta a bajom.

• Maga nem beteg hölgyem. Maga terhes.

21.rész: Japán

Zelo

A francba nem akartam azt a pofont. Próbáltam megcsókolni Jessicat de ellökött magától. Berohant a házba én pedig mentem utána. Nem akartam, hogy bármelyik fiú hamarabb rá találjon, mint én, főleg YongGukot.  A szobámba volt bezárkózva és zokogott. Próbáltam bejutni, de hiába.
• Jessica kérlek, engedj be.
• Nem. - hallottam a hangját. 
• Mi folyik itt? - na, már csak ez hiányzott. YongGuk jött oda hozzám. 
• Semmi.
• Tűnj el Zelo. Gyűlöllek. 
• Mit csináltál vele?
• Semmit. - kattant a zár és Jessica jött ki rajta és menekült YongGuk ölelésébe.
• Igazad volt YongGuk. - mondta neki sírva teste pedig remeget. Majd elengedte és a nappali felé vette az irányt Jessica.
• Mit műveltél?
• Semmi közöd hozzá. - és becsaptam az ajtót. Történt velem valami, amit senkinek sem mondhatok el. Anyám egyszer felhívott és azt mondta, hogy el kell vennem egy nagyon gazdag lányt, ha nem, teszem, ki tagadnak. Ez kegyetlenség hisz az én életemről van szó. Tudja anya, hogy mennyire szeretem őket de Jessicat is szeretem. Muszáj volt vele úgy viselkednem, ahogy viselkedtem, de nem akartam azt a pofont. Nem akartam megütni hisz szeretem. Igazság szerint nem is hívott fel Szongjon csak ki találtam hátha így könnyebb lesz neki. Nem, nem lett könnyebb. Tudom ez az én hibám, hogy nem állok ki magamért anyámékkal szemben, de nem tehetek róla hisz szeretem őket. Tegnap elcsábultam. Nem bírtam magam türtőztetni, mert láttam milyen szomorú és magányos. Tudtam, hogy nem sokára eljön, ez a nap mikor el fogunk válni, de nem akartam, hogy ilyen gyorsan. Drága szerelemem minden percet ki akartam veled élvezni. Mindet.

Jessica.
YongGukal feküdtem egy ágyban mikor felkeltem éjszaka. Döntöttem szó nélkül elmegyek. Belopakodtam Zelo szobájába és halkan összepakoltam cuccomat. El kell hagynom nem, várhatom meg, hogy olyan legyen, mint Rido. Nem szeret már. Nem baj. Leírtam YongGuknak a telefonszámom, amit csak ő tud és kiléptem a B.A.P dorm ajtaján. Meg kellett tennem. Új életet kell kezdenem egyedül függetlenül. Nem volt pénzem és úgy döntöttem elég a rózsaszín ködből újra beállok valamelyik soromba. Yakuza vagy vámpír vadász? Már nem hajt a bosszú a vámpírok iránt. Naoyaék pedig munkát ajánlottak és tudom, hogy jól fizetnek. Kell, egy ház ahol egyedül élhetek. Elmentem Tokyoba és felkerestem régi főnököm. Jessica Denem újra önmaga. Kegyetlenebb és szívtelenebb leszek, mint amilyen voltam. Előre fogok, most már nézni nem törődök a múlttal. El kell felejtenem mindent. 

Belépve Tokyo nyomor negyedébe, ami a kurvák, narkósok, csövesek és szegény soktagú családok otthonául szolgált elő törtek bennem a régi emlékek. Én is itt éltem. Nem fogom ezt elfeledni soha. Próbáltam segíteni az embereken, de mindig rajta kaptak ezért mindig keményebb kiképzésekben volt részem. Kegyetlenek voltak velem. Kegyetlenné tettek, de mára már elpuhultam. Össze kell szednem magam, mert talán életemet fogom itt és ilyen körülmények között leélni. Eljutottam egykori yakuza főnököm nappali szállás helyére. Nem volt cirádás feltűnő épület egyszerű hagyományos japán épület volt. Remegve mentem be elé, mert talán most meg is ölhet. Letérdeltem előtte alázatosan.
• Anata wa ? Nanze koko ni iru no desu ka?
• Hai.
• Miért jöttél? Megmondtam szabad vagy.
• Pénzre és házra van szükségem.
• És a fiam?
• Uram elnézését kérem, de nem értem mit kérdez.
• Miért törted el a lábát?
• Bántott. Nem értette meg, hogy nem akarok megölni senkit. Tudom uram, hogy számít a munkámra, de elnézését kérem, mert nem volt szándékomban embert ölni.
• A fiam meg kereset?
• Igen uram.
• És azt akarta, hogy embert ölj?
• Igen. 
• Ez akkor volt mikor eltörted a lábát?
• Igen.
• Veled akarta elvégeztetni a munkáját. Jól tetted, hogy ki álltál magad mellett majd kap még ő én tőlem. Milyen munkát szeretnél?
• Amilyent ad uram.
• Hát most bérgyilkosból, hamísítókból, dílerekből elég van egy csoportot kivéve.
• Ne. 
• Nyugi nem tennék egy ilyen jó embert ki az utcára, de nem foglak sokáig dolgoztatni csak addig, amíg meg nem lesz a házad. Nem akarom, hogy úgy járjunk, mint múltkor. Vigyétek edzeni egy kicsit el, van, puhulva látszik rajta.