2013. november 1., péntek

1.rész: A kezdet




 

 

Jessica Denem vagyok egy 18 éves nem átlagos lány. Életem során akaratlanul és akarva is számtalanszor kerültem életveszélybe már. Londonban születtem és sajnos hamar rá kellett jönnöm, hogy életem, osztály részem nem színházba szánt komédia. Szüleim meghaltak mikor még kicsi voltam és nem volt senki akire támaszkodhattam volna. Nevelőszülőknél éltem de ez nem volt elég ahhoz az érzéshez, hogy bármikor azt mondhassam "Otthon vagyok". Öt családnál éltem Angliában és életem legszörnyűbb napjai voltak ezek. Mindig valahova más hová vágytam de tudtam ez csak egy szép álom marad mind örökre. Amerika se volt jobb. Drog dílerekkel voltam körül véve és féltem az utcákra egyedül ki menni. Sose tudtam mi lesz ha egyedül maradok. Egy kis remény sugár élet fel bennem mikor megtudtam, hogy Tokyoba visznek. Imádtam itt élni. Nem családhoz kerültem hanem egy isten háta mögött eldugott iskolába de panaszra még sem volt okom. Jól bántak velem és még szeretek is. Olyan dolgokoról tanultam amikről azt se tudtam, hogy léteztek.  Megismerkedtem a vámpírokkal de létezésüket titokban kellett tartani. Itt találtam meg életem első és sokáig úgy nézett ki egyetlen szerelmét. Egy vámpír volt. Mindenki félt tőle de én sosem . Tudtam, hogy szeret és nekem ennyi elég is volt. Kuran Rido. Ő volt a leg nagyobb és a legerősebb vámpír. Vonzódtam hozzá már az első perctől kezdve. Ő is ugyan úgy viszonozta érzelmeimet és végre boldog voltam , hogy életem sínen van. De megtette azt amit nem kellett volna. Megerőszakolt és terhes lettem tőle. Nem tudtam többé szemeibe nézni annyira meggyűlöltem. Egyetlen vigaszom volt a bennem növekvő gyermek. Akartam azt a gyereket s mindennél jobban vágytam rá, hogy karjaimban tarthassam végre de ez az álom gyorsan szerte foszlott. Kilenc hónapos terhes voltam és bármelyik pillanatban már kezeimbe tarthattam volna legfétettebb kincsem mikor Rido megakart ölni. A véremet akarta mindig is ezt akarta csak sose jöttem rá. Dulakodtunk, próbáltam szorításából ki menekülni. Neki vágott az asztalnak és gyermekem élete eltűnt a sötét homályba. Megmenekültem és bosszút fogadtam Rido ellen. Én voltam az első és az utolsó akit vámpír vadásznak tanítottak ugyanis vámpír vadásznak születni kell. Kegyetlenül megöltem Ridot és lelkem végre nagyjából megnyugodott. 16 éves voltam és egyedül bolyongtam Tokyo utcáin pénz és étel nélkül. Nem kellett sok idő ahhoz hogy a yakuzák felfigyeljenek rám. Elfogtak és a főnökük elé vittek. Azt akarta, hogy ribanc legyek. Hosszú méregetés és nézegetés után így is döntött. Kezemet rángatva hurcoltak az ajtó felé mikor eszembe jutott, hogy én ennél többet tudok. Ki rángattam magam a kezükből le vettem a falról a kardot és mind a két yakuza majomnak át vágtam a torkát. A főnök befogadott és innentől kezdve munkám is , házam is volt. Egy évig csináltam és sokat kellett dolgoznom, hogy engem is elismerjenek a többiek mint yakuza. Elengedtek egy nagyobb balhé miatt és így Magyarországra menekültem. Életem legnagyobb hibája volt, hogy ide jöttem és amint betöltöttem a 18 indultam Koreába. Itt is nevelő szülőkhöz kerültem akik nagyon szigorúak voltak és nem tudtam ellene semmit se tenni. Egy jó pont volt az iskola. Olyan suliba jártam ahol a tanulás mellett sok figyelmet szenteltek a táncnak és az éneklésnek. Fiatal tehetséges emberek tanulhattak csak itt és sose értettem, hogy én mit keresek itt . Nem azért mert nem lenne tehetségem hisz imádtam táncolni és énekelni. Egy problémám az énekléssel azért csak volt ha mások előtt kellett tennem. Utáltam azokat a gúnyos fejeket nézni akárhányszor ki álltam énekelni. Ezért mindig egyest kaptam. Inkább kaptam egyest csak , hogy ne kelljen ki állnom a többiek elé. És hogy találkoztam Zeloval? 

 Ő is ebbe az iskolába járt s nem tudtam hova tenni hogyha már ő debütált akkor mit keress itt? Nem volt sose valami felvágós inkább az a típus volt akiért megőrülnek a csajok de inkább csendbe meghúzza magát, nem törődik velük hisz bárki lehet az övé. Órán a férfi nemet megszégyenítve figyelt én pedig állandóan aludtam. Előttem ült és volt olyan, hogy a fejemre vágott , hogy ideje fel kelni,
• Jessica Denem - mondta a zene és a tánc tanárnő
• Igen tanárnő?
• Csak egyeseid vannak mert nem vagy hajlandó énekelni. Valamit mutatnod kell vagy ki vagy rúgva. Holnapra írnod kell egy dalt ami nem lehet lassú. Nem érdekel, hogy rap vagy nem de gyors legyen.
• De tanárnő nem tudok énekelni.
• Nem hiszem el. Énekelned kell. Befejeztem a vitát.
• Értem tanárnő. - Zelo hátra fordult.
• Hoppá kicsi csaj. Így jártál. - kötözködött
• Elmehetsz a fenébe. Attól, hogy énekelgetsz egy kis bandában nem vagy te nagy szám. - ezzel lezártam a témát. Ki kerekedtek kis cuki szemei és sértődötten előre fordult. Tudtam soha többé nem fog szóba állni velem. Haza felé egész úton és éjszaka is a dalon dolgoztam. Jobbnak kell lennem mint ennek a szőke kis nyomoréknak. Le kell győznöm. Olyan dalt akartam amin még Zelo is meglepődik.

2 megjegyzés:

  1. Héééj, mi az hogy nyomorék????
    Elég ijesztően indult, a vámpíros sztorival, meg a gyerek elvesztésével. De a végére azért kezdet lenyugodni a helyzet :) :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszi :) háát kell vmi indok h ne tudja Zelo meg h szereti :D ezért van a nyomorék :D

      Törlés