26.rész: A nagy találkozás

Mi a fene? Megcsókolt? Édes ajkai újra csak az enyéim voltak. Régen voltunk már együtt és sajnos semmi esélyem nem volt régi érzéseim ellen. Harcoltam, mint egy vad amazonas de semmi esélyem nem volt. Ámor, nyilaival kergetett én pedig minden áron el akartam bújni előle.  Olyan jó volt, ahogy átölelt. Még jobban magához szorított és most már én is öleltem. Miért nem tudom egyszerűen itt hagyni? Lefektetett ágyára és szép lassan mászott rám.
• Zelo fejezd be. – löktem le magamról mikor lassan észhez tértem a bódulatból, majd felültem.
• Jessi ne haragudj. Kérlek, legyél titokban az enyém. Hiányzol, és nem tudlak egyszerűen elfelejteni. Még mindig szeretlek. Kérlek, legyél az enyém.
• Zelo hagyjál engem. – néma csönd telepedett közénk. Lehajtotta szomorúan fejét. Mintha szégyellte volna magát.
• Hol voltál eddig?
• Dolgom volt. Zelo el kell mondanom valamit.
• Mi az? 
• Terhes vagyok és te vagy az apja.
• Nem hiszem el.
• Mit nem hiszel el ezen?
• Nem hiszem el, hogy terhes vagy. 
• Pedig el kéne. Nyugi nem kérek tőled semmit csak úgy gondoltam tudnod kell róla, hogy lesz egy gyereked. Látnod se kell meg semmi. Nem kell vele foglalkoznod én meg tudok neki mindent adni, amit kell. – egy ideig nézett majd láttam rajta, hogy gondolkozik.
• Arra kérlek, vetesd el és legyél a szeretőm. Meg halok nélküled Jessica. – szólalt meg végül.
• Hogy mi van? Nem fogom elvetetni és a szeretőd se leszek. Ő az én gyermekem és meg fogom tartani. És amúgy is legyél boldog a kis mennyasszonyoddal.
• De nem vagyok az.
• Akkor miért veszed el? - megvonta a vállát. - Elmegyek Zelo és ígérem, soha többé nem hallasz rólam. Szia. - kiléptem ajtaján becsuktam magam mögött majd vártam. Ajtajához simultam és hallgatóztam. Sírt. Zelo sírt. A szívem szakadt meg. Be akartam menni, átölelni, de nem tehettem meg. Erősnek kell lennem. Ha most nem lépek talán később késő lesz. Van valakije, de nem boldog. Akkor meg miért van vele? Legyek a szeretője? Nem leszek a harmadik személy egy kapcsolatban. Nem hiányzik ez nekem. Túl sokáig voltam az ajtóba a többiek rajta kaptak, hogy ott állok Zelo ajtajában és az én könnyeim is folynak.
• Jessica. Szia. - jött oda hozzám YoungJae és átölelt. - Hát te miért sírsz? - ahogy ezt kimondta Zelo ugrott elő szobájából és visszahúzott.
• Zelo te mi a fenét művelsz?
• Shhh…. - megcsókolt és a falhoz nyomott. - Nem foglak elengedni egy könnyen. Kellesz nekem. Legyél a szeretőm.
• Nem.
• De miért? - mint egy nyafogós kisfiú, aki nem kapta meg kiszemelt játékát.
• Mert szerelemes vagyok.
• Kibe?
• YongGukba. 
• Értem. - kiment az ajtón és egyenesen YongGuk felé ment majd se szó se beszéd behúzott neki egyet. - Téged miért szeret engem mért nem? - YongGuk csak nevetett miközben a földön feküdt és száját tapogatta.
• Azért te idióta mert én őszinte vagyok hozzá. Te sosem fogod meg tudni milyen ő valójában.
• Fejezzétek be. - oda mentem hozzájuk.
• Jessi menj innen. - Zelo meglökött. Szerencsére DaeHyun el tudott kapni.
• Te idióta ő várandós a te gyerekeddel. - egymásnak estek. Nem bírtam tovább nézni egyszerűen kisétáltam az ajtón. Ott hagytam ezt a két vadállatot. Nem azért mentem oda, hogy szétverjék egymást. Nem akartam sétálni ezért taxit fogtam. Gyorsan haza értem és folytattam mindent ott ahol abba hagytam. Festettem. Lenyugtatott és nem érdekelt már milyen késő este van. Zelo te kétszínű idióta. Soha többet nem fogsz látni. YongGukkal akarok lenni most már biztos. Azt akarta, hogy vetessem el a gyerekemet. Hát nem fogom. Ő az enyém és nem a tiéd. Csak van hozzá egy kis közöd, de attól nem a tiéd. Nem akarom többet látni és még gondolni se rá. Nem tekinthetek vissza a múltba. A jelennel és a jövővel kell foglalkoznom.
• Jessica…!!!! - YongGuk volt az. - Engedj be! Kérlek.
• Megyek, mindjárt várj. - kimentem hozzá és alig lépett be a kapun már csókolt. Átölelt és magára kapott majd bevitt házba. Letett ágyamra majd rám tornyosult. 
• Jessica szeretlek.
• Mi lett az arcoddal? Na, gyere, megtisztítom a sebeket. Ülj, föl mindjárt jövök. - visszamentem ő pedig már póló nélkül ült az ágyamon. - Hát ez? - mutattam rá.
• Azt hiszem, elférne az oldalamra egy két gyógy puszi úgy, mint múltkor. Kapok?
• Nem.
• Na??? Lécike. - oda mentem hozzá és csak egy nagy ütést kapott az oldalára.
• Nesze gyógy puszi.
• Na, ezt most miért?
• Mert bolond vagy. Idióta. Szemét kis dög és ráadásul még seggfej is vagy.
• Gyere csak ide. - megfogott és levágott az ágyra és megint rám tornyosult. Megcsókolt, de most követelőzően. - Egy szerencséd van.
• Mi az?
• Az, hogy terhes vagy. Ha nem lennél az neked már véged lenne.
• Bolond vagy.
• Igen tudom, bolond vagyok, mert minden percben csak téged akarlak. És az a tudat, hogy Zelo megkapott téged elszomorít. Legyél az enyém, kérlek csak az enyém. Boldoggá foglak tenni megígérem.