23.rész: Újra Szöul

Hogy mi van? Én terhes? Ezt nem akarom elhinni. Zelotól? Hiszen mi mindig… a francba nem legutóbb nem. De hogy nem vettem észre, hogy nincs velem valami rendben?
• Doktor úr ez egészen biztos?
• Igen hölgyem maga gyereket vár. Kéthónapos terhes.
• De, hogy lehet az?
• Ezt magának jobban kell tudnia. - mosolygott rám. - Tudja ki a gyereknek az apja?
• Igen. Sajnos tudom.
• Ott lesz ön mellett? Fog magának segíteni?
• Nem.
• Lesz valaki ön mellett vagy valaki, akire támaszkodhat?
• Nem. Egyedül leszek és így lesz a legjobb.
• Felajánlhatok még valamit. El is vetetheti a gyermekét, hogyha szeretné, mert, ahogy érzem ez egy nem kívánt terhesség és most ne haragudjon meg, de maga elég fiatal az anyasághoz.
• Ha 16 évesen nem akartam elvetetni a gyerekemet, akkor most se fogom. Akarom, ezt a babát mindennél jobban higgye el.
• Maga már volt terhes? És egyedül neveli?
• Nem. Meghalt. Elvetéltem.
• Akkor ennek a veszélye most is fen, állhat. Kérem jövő héten jöjjön vissza és keressünk önnek egy nőgyógyászt.
• Jövő héten már nem leszek Tokyoba, Szöulba vettem házat.
• Akkor viszont sok sikert és sok boldogságot kívánok, de feltétlenül keressen orvost.
• Úgy lesz Doktor Úr. Köszönöm szépen. Viszontlátásra.
• Viszlát. - én gyereket várok? Már megint? Hogy lehetek ilyen marha. A főnök is jól kibaszott velem. Miért pont Szöulban kaptam tőle házat. Megmondtam neki, hogy nem akarok vissza menni. Mi lesz, ha találkozok Zeloval? Mit fogok neki mondani? Nem akarok oda visszamenni. Gyerekem lesz. Újra. Őt nem fogom engedni, meghalni. Nem bánthatja senki sem. És Zelo… meg fogja tudni, de nem, fogja látni. Tudnia kell róla hisz az övé. Egész úton tépelődtem, hogy most vajon mi fog velem történi. Mit csinálok egyedül? Nem fog menni. Nem fogom tudni felnevelni hisz még én is gyerek vagyok. Gondolkoznom kellett volna mielőtt bármit tettem volna. Nem lett volna szabad újra az érzéseimre hallgatni. Akkor kellett volna belső hangjaimat gyökerestül kiirtani mikor először dobbant meg a szívem Zelo iránt. Nem kellett volna elcsábulnom gyönyörű hangjától. Nem kellett volna hagynom, hogy szemei rabságba ejtsenek, és szívem ne tudjon másra vágyni. Olyanak kellett volna maradnom amilyen voltam. Vad és megfékezhetetlen. Nem kellett volna elmennem Koreába. Nem lett volna szabad.  Haza értem és bementem szállásomra. Naoya várt rám.
• Na, mi volt?
• Semmi közöd hozzá. Húzzál innen ki felé.
• Jól van már. Apám keres téged.

• Ongenkidesuka? - kérdezte főnököm, ahogy leültem elé.
• Ije. Holnap szeretnék indulni Szöulba uram.
• Mi a baj Jessica? - újra olyan volt velem, mint régen. Apáskodó. Oda jött mellém és leült. - Mi a baj?
• Terhes vagyok. El kell mennem, mert nem szeretném, ha a gyerekemnek itt kéne felnőnie.
• Ezt megértem. Én se akartam, hogy a fiam itt szülessen meg, de az anyja nagyon makacs volt. Szeretett engem és sajnos velem együtt ezt az életet is. Hasonlított rád. Mindig mindent jól akart csinálni és makacs volt, mint te. S látod mi lett a következménye makacsságának. Ha fiamban nem japán vér csörgedezne már rég letaszított volna trónomról, de legalább tiszteli őseit. Ki a gyerek apja? Az a Zelo kölyök, akit a fiam mindig emlegetett?
• Igen ő. 
• Szereted?
• Igen. Vagyis hát nem tudom.
• Látom, hogy igen. Te magad is tépelődsz. Vágysz utána. Látom rajtad mikor rád nézzek. Nem tudsz még gondolatban sem elszakadni attól a fiútól. De kérdem és akkor miért hagytad el? Miért jöttél ide? 
• Ez bonyolult és Uram, ha megbocsát, nem szeretnék róla beszélni. Megyek, összeszedem a cuccom és még holnap elmegyek. Akkor rendben van a ház, amiről beszélt nekem Uram?
• Igen az a ház a tied. Megdolgoztál érte. Ha bármi bajod van, tudod, hogy hol vagyok. Jessica vigyázz magadra. Megtiltottam a yakuzáimnak és a fiamnak is, hogy zaklassanak téged. Ha így történne, szólj nekem és én intézkedem. Te vagy a legjobb emberem Jessica. És őszintén szólva a leghűségesebb is.
• Köszönöm Uram. Köszönök mindent.
• Na, menj, készülődj. Jó éjszakát, és ha holnap nem találkoznák sok szerencsét az életben és ne feled el azt, amit eddig tanítottam neked.
• Úgy lesz uram. 

Szöul. Milyen kicsi és békés innen fentről. Zelo ott van benne valahol és én pedig nem sokára újra láthatom. Nem fogok vele semmit újra kezdeni, de akkor is valamit még mindig érzek iránta és ez az érzés nem fog elmúlni. Ő volt életemben az a fiú, akit tényleg tiszta szívemből szeretem, de neki ez nem volt elég jó. Látni akarom és meg akarom neki mutatni, hogy nélküle is megyek valamire. Igaz ő járt az eszembe mikor embert kellett ölnöm, de mégis, nem haragszom, rá hisz neki köszönhetem, hogy életem új szakaszába léptem egy gyermekkel a pocakomba. Nem sokára anya leszek és gondoskodnom kell gyermekemről. Szerencsére sok pénzt kaptam munkáimért így jó pár évig gondtalanul tudok élni utána pedig csak, megpróbálkozok ezzel a szórakoztató iparral. YongGuk drága YongGuk te leszel az első, akivel találkozni fogok. De vagy azaz ember, aki az utolsó percekben is mellettem volt. Nem hívtál fel ez tény mióta elmentem tőletek, de biztos vagyok benne, hogy nem felejtettél el. Tudom, jól mit érzel irántam. Éreztem és érzem. Olyan jó ember vagy. Mindig kiállsz mindenki mellett akár megérdemli akár nem. Én nem érdemeltem meg egyszer se, hogy ki állj mellettem, de te számtalanszor meg tetted már. Nehéz téged elfelejteni. Olyan jó rád gondolni. Melegség önt el akárhányszor nevedet suttogom.

Terhes vagyok YongGuk. Nem fogom kérni, hogy segíts. Nem fogok a nyakadra járni, hogy szánalomból legyünk együtt. Majd az idő ad nekem új szerelmet ha ad.