12.rész: Kérdések

12. rész

A francba ez volt az, amit nem akartam, hogy megtudjon. Nem akartam, hogy megtudja, hogy nekem valaha bármi közöm is lett volna Naoya-hoz és a yakuzákhoz. Szégyelltem ezt a múltamat előtte. Ha nem Zeloról lenne szó, akkor nem izgatna ennyire a dolog. De ő más. Nem akartam, hogy tudjon róla. Neki erről nem szabad tudnia. Néma csend telepedett kettőnk közé. Ő se én se mertünk megszólalni.
• Szóval Sakamoto Naoya-t innen ismered. Jessica miért nem mondtad el? – megtörte kérdésével ezt a kínosan néma csendet. Végre meg tudtam fordulni és láthattam csalódott arcát.
• És te? Te honnan ismered Naoya-t?
• Ki ne ismerné Koreába és Japánba Sakamoto Naoya-t? Jessica miért nem mondtad el?
• Mert nem akartam, hogy bárki megtudja. Ha nem találnak rám már talán nem is élnék. Fiatal voltam és nem volt senkim és semmim. De te ezt úgysem érted meg, mert neked meg van mindened.
• Te csak azt hiszed, hogy meg van mindenem. Nincs meg semmim. Eddig azt hittem, hogy végre megkaptam azt amire mindig is vágytam, de most megint rá kellett döbbenem, hogy amiről azt hittem, hogy az enyém még sem az.  De most nem nekem kell magyarázkodni. Mesélj mi történt? – haboztam, de nem akartam több kárt okozni. Szeret engem és nem akartam, hogy fájjon neki a tehetetlen tudatlanság vagy, hogy azt higgye, nem bízom benne.
• Egyedül bolyongtam Tokyoba és szemet vettetek rám. Elfogtak és a főnökük elé vittek. Nagy nehezen sikerült meggyőznöm, hogy ne csináljon belőlem kurvát hanem vegyen fel az emberei közzé. Zelo nem tudtam mást tenni. De hidd el elmondtam volna előbb utóbb csak nem akartam, hogy emiatt más szemmel nézzél rám.
• És Naoya? Hozzá mi közöd volt? - ült az ágy szélén lehajtott fejjel. Várta válaszom, de nem tudtam neki mit mondani. Felültem fejem pedig lábaimba temettem úgy mondtam el neki, ami a szívemet nyomta.
• Szerettem Naoya-t és ő is engem. Megvédet, ha kellett és gondoskodott rólam. Imádtam, de ennek már vége.
• És gondolom vele lefeküdtél és csinált veled valamit azért nem akarsz velem és most azért sírtad el magad.
• Nem erről szó sincs. Nem volt semmi ilyen Zelo. - mögé kúsztam és átöleltem, de ő lerázott magáról és átült a székre. - A tetoválást azért kaptam, mert nem voltam vele hajlandó lefeküdni és azt akarta, hogy mindenki tudja, hogy én csak az övé vagyok. És tudni akarta tényleg szeretem-e.
• És szeretted?
• Igen. De már nem.
• Akkor miért nem feküdtél le vele? - oda mentem hozzá szembe fordultam vele és leültem az ölébe. Megfogtam a fejét és megcsókoltam.
• Mert nem akartam.
•. Én irántam is úgy érzel, mint iránta? - átöleltem, de nem engedte. - Jessica kérlek, legyél őszinte. Miért hagytad abba ezt az egészet?
• Nem mondhatom el.
• Megöltél valakit? - leszálltam róla és visszaültem az ágyra.
• Sok fajta munkám volt. Azt kellett tennem, amit mondtak. Zelo nem vagyok én te hozzád való lány. Kegyetlen vagyok. Nem lennél biztonságba mellettem. Nem akarom, hogy bármi bajod essen. - felálltam, felvettem a táskám és indultam az ajtóhoz.
• Most hova mész?
• Haza Zelo.
• Miért? Én nem akarom, hogy elmenjél. Kérlek, maradj. Tudnom kell mi történt veled.
• Nem hiszem, hogy szeretnéd te azt hallani. - lenyomtam a kilincset ő pedig oda ugrott hozzám és visszarángatott. - Engedj el!! Zelo!!! Nem hallod???
• Addig nem engedlek el, amíg nem mondasz el mindent.
• Pedig nem fogok. Nem beszélhetek.
• Félsz?
• Nem.
• Akkor meg.
• Hagyj el menni. Kérlek. Ha ettől jobban érzed magad csak játszottam veled. Nem szeretlek és soha se szerettelek. Jó volt veled szórakozni és most végre engedj el. - nem engedet.
• Hazudsz.
• Nem hazudok. Utállak Zelo. Undorodom tőled.
• Hazudsz.
• Tudod, mit hagyj engem békén. - elengedet.
• Ha most ki mész azon az ajtón engem felejts el örökre.
• Viszlát. - kiléptem az ajtón. Elhagytam a B.A.P dormot és kiléptem Szöul sötét utcáira. Könnyeim hulltak hisz tudom most már végkép nem lesz az enyém. De jobb ez így nem akarom, hogy bármi baja legyen miattam. Most jöttem rá csak igazán mit tettem. Nem lett volna szabad újra szerelmesnek lennem. Én nem lehetek szerelmes, mert Naoya nem hagyná. Zelo holnap foglak utoljára látni utána pedig elmegyek innen is. Nem akarom, hogy bárki meghaljon miattam. Hülye voltam annak idején, de azt hittem Naoya-val örökre együtt maradhatok. Holnap Zelo, holnap látlak utoljára. Ég veled édes kicsi hajas babám.

Zelo:
Ez meg mi volt? Jessica mint yakuza? Nem hiszem el. Ez nem lehet igaz. Miért nem bízik meg bennem? Jobb is így, hogy elment azt hiszem. De annyira szerettem bárcsak tudná. Bármit meg tennék, érte bármilyen nagy bajban van. Nem bízik bennem. Holnap beszélnem kell vele, mert nem akarom elveszíteni. Nem akarom azt, hogy szenvedjen. Makacs lány azt tudom de, hogy ennyire? Mit tegyek, hogy megnyíljon? Mit kéne tennem? Nem tudok nélküle meg lenni. Nem tudom elképzelni az életem Jessica nélkül. Kell nekem a boldog kis pofija, szerelmes csókja boldog kacaja. Minden kell belőle. Én hülye. Hogy tehetem fel azokat a kérdéseket. Idióta. Nem is tartozik rám.  Holnap megbeszélek, vele mindent hátha addigra lenyugszik.