Hétvége van.
Nem tudom, mit csináljak egész nap. Írnom kéne egy két dalt. Ezzel is
bebiztosítanám magam ha "véletlenül" megint elszúrnék valamit.
Reménytelen eset vagyok. A papírlapok összegyűrve hevertek mellettem és semmi
ép kéz láb mondat nem jutott az eszembe. Nem megy ez most nekem. Túl sok
értelmetlen gondolat van a fejembe. Lemondóan sóhajtottam majd ledobtam magam
az ágyra. A plafont bámultam és reméltem, hogy a jövő valami szebbet hozz
nekem. Döntenem kell. De miért hallgassak az eszemre mikor a szívem Zelo nevét
ordítja.
• Jessica menj el a boltba! Itt a lista meg a pénz. - csendült fel drága mostohám nem túl kellemes hangja.
• Megyek… - ki léptem az ajtón, és ahogy a meleg megcsapta az arcom egy kicsit megszédültem. Nagyon meleg van. Nem bírom, útálom, ilyenkor meg tudnék őrülni. Itt van ez a sok autó, ember. Mindenki egyszerre kiabál, dudál, levegőt alig bír az ember venni. Jobb volt, míg az Isten háta mögött éltem. Nyugodt, békés, csendes volt minden és nem volt ott Zelo. A francba már megint. Elértem a kereszteződést és át akartam rajta menni mikor velem szemben a túl oldalon megláttam ŐT… Mi a fenét keres ez itt? Csak állt velem szemben és nevetett. Mit akar ezt itt? Hogyan talált rám? Tudtam most már végem van. Elindultam felé, hogy kérdőre vonjam ő pedig állt és türelmesen várt.
• Szia, szívi.
• Te mi a francot keresel itt Naoya?
• Téged szerelmem, téged. - átölelt én pedig próbáltam szorításából ki harcolni magam mikor egyszer csak:
• Jessica! Te mit keresel itt ezzel az emberrel? - szólalt meg mögöttem Zelo.
• Hát ez a szépfiú meg kicsoda Jessica? Tán a pasid? – kérdezte gúnyosan Naoya.
• Még az kéne. - vágtam közbe.
• Akkor meghúzzál innen a picsába Jessica az én csajom nem engedem, hogy egy ilyen kis selyemfiú rászálljon.
• Na, jól van Naoya ez nem igaz. Ott hagytalak emlékszel? És amúgy is megígérted, hogy nem fogsz zaklatni. Nem keresel meg, békén élhetek tovább.
• Igen tudom ezt ígértem, de tudod, milyen vagyok. Lenne egy kis munka.
• Én ebből már kiszálltam.
• Jaj, hagyjuk, már ezt a színjátékot tudom, hogy visszavágysz.
• Nem és tűnj el.
• Nélküled nem megyek. Még dolgom van veled. - megfogta a kezem és elkezdett ráncigálni. Nem akartam ellenkezni, mert tudtam, hogy milyen, de menni sem akartam vele. Nem akarok újra visszakerülni. Jó nekem így minden, ahogy van.
• Hagyjál engem békén te rohadék.
• Azt mondta enged el. - szólt közbe Zelo. Naoya felnevetett.
• Mert különben???? Megcsikizel selymmecském????
• Enged el!!!! - de most már üvöltött Zelo. Naoya tovább ráncigált. Ekkor Zelo akkorát behúzott neki, hogy az már nekem fájt. Naoya elengedet és szemét fogva elkezdett hátrálni.
• Zelo!!! Hagyd!! Menj, fuss!!! Nem tudod mire képes!!! Menj!!! Most!!
• Te rohadék ezért még kapsz. - elindult Zelo felé
• Gyere, nem érdekelsz. - Zelo is indult Naoya felé.
• Elég legyen. - szólalt meg YongGuk.
• Mi van tündérem hoztad a puszi pajtásaid?
• Tűnj el innen és felejtsd el Jessic-át. - mondta neki dühösen Zelo.
• Mert különben?
• Artemisz Naoya. Artemisz. - mondtam neki. Meglehetősen meglepődött. Tudja, mire vagyok képes. Tisztában van a hatalmammal.
• Ezzel még nincs vége Jessica. Még találkozunk. – elment, a többiek kérdően néztek rám.
• Mi van? Jaj, tényleg… köszönöm Zelo a segítséget és nektek is fiúk, de ezt egyedül is meg tudtam volna oldani.
• Mi közöd van ehhez az emberhez? – kérdezte idegesen Zelo
• Semmi közöd hozzá az én életem azt csinálok vele, amit akarok. Nem tudsz, engem békén hagyni mondjuk úgy örökre? - megfordultam és elsétáltam.
• Most hova mész? Ahhoz a majomhoz?
• Ha az a majom JiYong akkor talán igen.
• Hülye idióta vagy Jessica. Érted?
Zelo így látta.:
Ott van Jessica. Kell ez nekem? Egész éjjel rágondoltam és már a próbákon se tudok rendesen oda figyelni. Ez így nem mehet tovább. De miért beszél ez Sakamoto Naoya-val? Mit akar ez tőle? És miért ölelgeti? Jobb lesz, ha oda megyek, még mielőtt bajba kerülne.
• Jessica! Te mit keresel itt ezzel az emberrel?
• Hát ez a szépfiú meg kicsoda Jessica? Tán a pasid?
• Még az kéne. - ez nem volt szép Jessi, de igaza van, én nem tartozok hozzá.
• Akkor meghúzzál innen a picsába Jessica az én csajom nem engedem, hogy egy ilyen kis selyemfiú rászálljon. - hogy mi van, ezt remélem nem hallottam jól. A világ tört össze körülöttem és már nem is érdekelt miről beszélnek. Ezzel az emberrel? Hát ez az ember rosszabb, mint GD. Mi a franc folyik itt és milyen munkáról beszélnek ezek? Jobb, ha megyek, nem érdekel ez a csaj többé. Ő sem az, akinek mutatja magát.
• Nélküled nem megyek. Még dolgom van veled.
• Hagyjál engem békén te rohadék.
• Azt mondta enged el. - megfordultam és éreztem kezdek megtáltosodni. Nem tudom miért döntöttem így de szerintem azért mert nem akartam, hogy Jessi bajba kerüljön.
• Mert különben???? Megcsikizel selyemkecském????
• Enged el!!!! - nem engedte el. És akkor olyat tettem, amit eddig sosem behúztam ennek a rohadéknak egy nagyot.
• Zelo!!! Hagyd!! Menj, fuss!!! Nem tudod mire képes!!! Menj!!! Most!!
• Te rohadék ezért még kapsz. – elindult felém. Nem ijedtem meg. Rá néztem Jessica-ra és erőt vettem magamon, én is elindultam felé.
• Gyere, nem érdekelsz.
• Elég legyen. - szólalt meg YongGuk. Hát ezek meg, hogy kerültek ide? Mindig a sarkamban vannak, már kezd az agyamra menni.
• Mi van tündérem hoztad a puszi pajtásaid?
• Tűnj el innen és felejtsd el Jessic-at.
• Mert különben?
• Artemisz Naoya. Artemisz. – mi az a Artemisz? Egy újabb titok Jessica bű körében.
• Ezzel még nincs vége Jessica. Még találkozunk. – kérdően néztünk rá ő pedig mint egy ártatlan kislány aki semmiről nem tud, úgy nézett vissza ránk.
• Mi van? Jaj, tényleg… köszönöm Zelo a segítséget és nektek is fiúk, de ezt egyedül is meg tudtam volna oldani.
• Mi közöd van ehhez az emberhez? - ez hülye kérdés volt, mert úgyse mondja, meg, de reméltem hátha.
• Semmi közöd hozzá az én életem azt csinálok vele, amit akarok. Nem tudsz, engem békén hagyni mondjuk úgy örökre. – tipikus Jessica válasz.
• Most hova mész? Ahhoz a majomhoz?
• Ha az a majom JiYong akkor talán igen.
• Hülye idióta vagy Jessica. Érted?- és már nem láttam a nyomát.
• Ez most mi kölyök? - kérdezte YongGuk
• Nem tudom.
• De hát te itt voltál végig.
• És???? Én is annyit tudok, mint ti. Semmit. – ordítottam idegesen.
• Most meg hova mész?
• Jessica után.
• De hát próbánk van.
• Az rá ér Jessi bajban van.
• De hát GD- hez megy ott nincs veszélyben.
• Ott van csak igazán.
• Jessica menj el a boltba! Itt a lista meg a pénz. - csendült fel drága mostohám nem túl kellemes hangja.
• Megyek… - ki léptem az ajtón, és ahogy a meleg megcsapta az arcom egy kicsit megszédültem. Nagyon meleg van. Nem bírom, útálom, ilyenkor meg tudnék őrülni. Itt van ez a sok autó, ember. Mindenki egyszerre kiabál, dudál, levegőt alig bír az ember venni. Jobb volt, míg az Isten háta mögött éltem. Nyugodt, békés, csendes volt minden és nem volt ott Zelo. A francba már megint. Elértem a kereszteződést és át akartam rajta menni mikor velem szemben a túl oldalon megláttam ŐT… Mi a fenét keres ez itt? Csak állt velem szemben és nevetett. Mit akar ezt itt? Hogyan talált rám? Tudtam most már végem van. Elindultam felé, hogy kérdőre vonjam ő pedig állt és türelmesen várt.
• Szia, szívi.
• Te mi a francot keresel itt Naoya?
• Téged szerelmem, téged. - átölelt én pedig próbáltam szorításából ki harcolni magam mikor egyszer csak:
• Jessica! Te mit keresel itt ezzel az emberrel? - szólalt meg mögöttem Zelo.
• Hát ez a szépfiú meg kicsoda Jessica? Tán a pasid? – kérdezte gúnyosan Naoya.
• Még az kéne. - vágtam közbe.
• Akkor meghúzzál innen a picsába Jessica az én csajom nem engedem, hogy egy ilyen kis selyemfiú rászálljon.
• Na, jól van Naoya ez nem igaz. Ott hagytalak emlékszel? És amúgy is megígérted, hogy nem fogsz zaklatni. Nem keresel meg, békén élhetek tovább.
• Igen tudom ezt ígértem, de tudod, milyen vagyok. Lenne egy kis munka.
• Én ebből már kiszálltam.
• Jaj, hagyjuk, már ezt a színjátékot tudom, hogy visszavágysz.
• Nem és tűnj el.
• Nélküled nem megyek. Még dolgom van veled. - megfogta a kezem és elkezdett ráncigálni. Nem akartam ellenkezni, mert tudtam, hogy milyen, de menni sem akartam vele. Nem akarok újra visszakerülni. Jó nekem így minden, ahogy van.
• Hagyjál engem békén te rohadék.
• Azt mondta enged el. - szólt közbe Zelo. Naoya felnevetett.
• Mert különben???? Megcsikizel selymmecském????
• Enged el!!!! - de most már üvöltött Zelo. Naoya tovább ráncigált. Ekkor Zelo akkorát behúzott neki, hogy az már nekem fájt. Naoya elengedet és szemét fogva elkezdett hátrálni.
• Zelo!!! Hagyd!! Menj, fuss!!! Nem tudod mire képes!!! Menj!!! Most!!
• Te rohadék ezért még kapsz. - elindult Zelo felé
• Gyere, nem érdekelsz. - Zelo is indult Naoya felé.
• Elég legyen. - szólalt meg YongGuk.
• Mi van tündérem hoztad a puszi pajtásaid?
• Tűnj el innen és felejtsd el Jessic-át. - mondta neki dühösen Zelo.
• Mert különben?
• Artemisz Naoya. Artemisz. - mondtam neki. Meglehetősen meglepődött. Tudja, mire vagyok képes. Tisztában van a hatalmammal.
• Ezzel még nincs vége Jessica. Még találkozunk. – elment, a többiek kérdően néztek rám.
• Mi van? Jaj, tényleg… köszönöm Zelo a segítséget és nektek is fiúk, de ezt egyedül is meg tudtam volna oldani.
• Mi közöd van ehhez az emberhez? – kérdezte idegesen Zelo
• Semmi közöd hozzá az én életem azt csinálok vele, amit akarok. Nem tudsz, engem békén hagyni mondjuk úgy örökre? - megfordultam és elsétáltam.
• Most hova mész? Ahhoz a majomhoz?
• Ha az a majom JiYong akkor talán igen.
• Hülye idióta vagy Jessica. Érted?
Zelo így látta.:
Ott van Jessica. Kell ez nekem? Egész éjjel rágondoltam és már a próbákon se tudok rendesen oda figyelni. Ez így nem mehet tovább. De miért beszél ez Sakamoto Naoya-val? Mit akar ez tőle? És miért ölelgeti? Jobb lesz, ha oda megyek, még mielőtt bajba kerülne.
• Jessica! Te mit keresel itt ezzel az emberrel?
• Hát ez a szépfiú meg kicsoda Jessica? Tán a pasid?
• Még az kéne. - ez nem volt szép Jessi, de igaza van, én nem tartozok hozzá.
• Akkor meghúzzál innen a picsába Jessica az én csajom nem engedem, hogy egy ilyen kis selyemfiú rászálljon. - hogy mi van, ezt remélem nem hallottam jól. A világ tört össze körülöttem és már nem is érdekelt miről beszélnek. Ezzel az emberrel? Hát ez az ember rosszabb, mint GD. Mi a franc folyik itt és milyen munkáról beszélnek ezek? Jobb, ha megyek, nem érdekel ez a csaj többé. Ő sem az, akinek mutatja magát.
• Nélküled nem megyek. Még dolgom van veled.
• Hagyjál engem békén te rohadék.
• Azt mondta enged el. - megfordultam és éreztem kezdek megtáltosodni. Nem tudom miért döntöttem így de szerintem azért mert nem akartam, hogy Jessi bajba kerüljön.
• Mert különben???? Megcsikizel selyemkecském????
• Enged el!!!! - nem engedte el. És akkor olyat tettem, amit eddig sosem behúztam ennek a rohadéknak egy nagyot.
• Zelo!!! Hagyd!! Menj, fuss!!! Nem tudod mire képes!!! Menj!!! Most!!
• Te rohadék ezért még kapsz. – elindult felém. Nem ijedtem meg. Rá néztem Jessica-ra és erőt vettem magamon, én is elindultam felé.
• Gyere, nem érdekelsz.
• Elég legyen. - szólalt meg YongGuk. Hát ezek meg, hogy kerültek ide? Mindig a sarkamban vannak, már kezd az agyamra menni.
• Mi van tündérem hoztad a puszi pajtásaid?
• Tűnj el innen és felejtsd el Jessic-at.
• Mert különben?
• Artemisz Naoya. Artemisz. – mi az a Artemisz? Egy újabb titok Jessica bű körében.
• Ezzel még nincs vége Jessica. Még találkozunk. – kérdően néztünk rá ő pedig mint egy ártatlan kislány aki semmiről nem tud, úgy nézett vissza ránk.
• Mi van? Jaj, tényleg… köszönöm Zelo a segítséget és nektek is fiúk, de ezt egyedül is meg tudtam volna oldani.
• Mi közöd van ehhez az emberhez? - ez hülye kérdés volt, mert úgyse mondja, meg, de reméltem hátha.
• Semmi közöd hozzá az én életem azt csinálok vele, amit akarok. Nem tudsz, engem békén hagyni mondjuk úgy örökre. – tipikus Jessica válasz.
• Most hova mész? Ahhoz a majomhoz?
• Ha az a majom JiYong akkor talán igen.
• Hülye idióta vagy Jessica. Érted?- és már nem láttam a nyomát.
• Ez most mi kölyök? - kérdezte YongGuk
• Nem tudom.
• De hát te itt voltál végig.
• És???? Én is annyit tudok, mint ti. Semmit. – ordítottam idegesen.
• Most meg hova mész?
• Jessica után.
• De hát próbánk van.
• Az rá ér Jessi bajban van.
• De hát GD- hez megy ott nincs veszélyben.
• Ott van csak igazán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése