Szöul. Olyan, mint volt. Nem változott semmi csak annyi, hogy egyedül vagyok. A lakás, amit kaptam nem volt rossz állapotban, de jó állapotban sem. Újítani kellett, mert a gyerekemnek biztos háttér kell. Mindent egyedül kell csinálnom és egyre jobban érzem magam rosszul. Most már vannak tünetek. Nehéz egyedül megcsinálni ezt a sok dolgot, de abban biztos voltam, hogy ezt mind nekem kell megcsinálni. Csörrent a telefonom mikor a gyerekszobát festetem.
• Jessica? - kérdezte halkan szomorúan egy ismerős hang.
• YongGuk te vagy az? Szia, hogy vagy?
• Szia Jessica. Meg vagyok te, hogy vagy mesélj! Hol élsz?
• Most jöttem haza Japánból itt vagyok Szöulba. Találkozhatnák, valamelyik nap megadom a címem jó? Van toll meg papír nálad?
• Igen van, mondjad. - lediktáltam neki a címet. - Napokba meglátogatlak jó? Mennem kell, mert próbánk van csak eszembe jutottál és gondoltam régen beszéltünk már. Nem sokára látjuk egymást. Szia.
• Szia. Gyere minél hamarabb. - letette a telefont én pedig boldogan mentem vissza gyermekem leendő szobájába. Örömmel folyattam a munkát és alig vártam már, hogy újra találkozzak YongGukkal. Délután úgy döntöttem elmegyek egy bútorboltba gyerek bútorokat nézni. Találtam is egy pár darabot, ami megtetszett. Megígérték, hogy két-három nap múlva kiszállítják. Mikor a házamhoz közeledtem egy kapusznis férfi állt a kapumba. Eleinte nem ismertem fel, de ahogy megfordult és ment volna el rögtön tudtam ki az.
• YongGuk várj, meg itt vagyok. Jövök már. - megfordult és rám mosolygott.
• Szia Jessi. - átölelt. Nem akartam, hogy elengedjen hisz annyira hiányzott már. Hiányzott, hogy valaki átöleljen csak úgy szeretetből. Jó volt végre látni, ölelni és érezni illatát. Egyre jobban szorítottam magamhoz, amit ő is érzet. - Hé, kis butus. Ennyire hiányoztam?
• Igen. Ennyire. Miért nem hívtál te idióta barom? - felnéztem rá.
• Ez egy nagyon hosszú és bonyolult történet. - mosolygott le rám.
• Akkor gyere be és meséld el. - bementünk házba és láttam, hogy zavaradottan néz a sok festékes vödör látványától. - Jaj, ne haragudj, mindjárt összébb pakolok, csak renoválok és már csak a festés van hátra meg a berendezés.
• Mióta élsz itt? - lehajolt egy vödörért.
• Egy hete. Na, gyere, ülj le. Kérsz valamit?
• Nem köszönöm. Nem tudok sokáig maradni. Egy órás csak a pihenőm. Csak tudod nem tudtam volna holnapig várni ezért jöttem el ma. Mesélj mit csináltál eddig? Miért voltál Japánba?
• Ezért. - emeltem fel a kezem. - Dolgoztam.
• Naoyanak?
• Nem, hanem az apjának.
• Yakuza lettél újra?
• Nem csak kellett a pénz és munkát adtak. YongGuk nem tudtam hová menni. Ők mindig ott voltak és lesznek nekem. A főnököm olyan nekem, mint ha az apám lenne. Mindig segített nekem és mindig is segíteni fog. 2 hónapig dolgoztam nekik ezért a hazáért és annyi pénzért, hogy pár évre van tartalékom. Nem akarok erről most beszélni. Mesélj, mi van a többiekkel?
• Nincs semmi különösebb. Hiányzol mindenkinek és csináljuk az új albumot, ezzel pedig mindenki el van foglalva.
• Zelo? - sóhajtott.
• Nem tudom.
• Ezt, hogy érted?
• Alig beszélünk. Nem áll szóba velem és én se vele. Haragszom rá, amiért így bánt, és ezt tette veled. Van barátnője is, vagyis inkább mennyasszonya. - akaratlanul sírva fakadtam. Ennyit jelentetem neki? Ennyit, hogy ilyen hamar találjon valaki mást? Pedig én még a szívem mélyén valahol érzek iránta valamit. Nem tudom elfelejteni azt a sok szép régi emléket, amit tőle kaptam. A mindenem volt, de most már semmim. - Jessica sajnálom. - átölelt és egy puszit nyomott fejem búbjára. - Ha tudtam volna, hogy ennyire szereted még, akkor nem mondom el.
• Nem az a baj YongGuk.
• Akkor mi?
• Az, hogy… - sóhajtottam. - Terhes vagyok Zelotól YongGuk.
• Hogy mi? Terhes vagy?
• Igen.
• Az a hülye idióta. Most mit fogsz tenni?
• Tudnia kell róla hisz ő a gyerekem apja. Joga van hozzá, hogy megtudja.
• Szereted még?
• Nem. Most már nem. Ha ilyen hamar elfelejtett, akkor nem is szeret és soha nem is szeretett. - leült YongGuk. Felálltam és az ablakhoz sétáltam. - Szerettem. Mindig ő járt a fejembe. Akár mit csináltam csak érte csináltam. Nem becsülte meg. Abban reménykedtem, hogy talán még egyszer az enyém lesz. De nem. Ezek csak hiú ábrándok és azok is maradnak. Szenvedtem miatta sokat, de most már nem akarok. Most már tudom, mit kell tennem. Tudom, hogy ki az, aki engem tényleg őszintén szeret. - YongGuk átölelt hátulról.
• Én, szeretlek Jessica. Mindig melletted leszek még akkor is, ha tudom, hogy te sose fogsz engem úgy szeretni, mint én téged. - megcsókolt. Nem követelőzően csak egyszerűen lassan szenvedélyesen. Viszonoztam. Hiányzott már ez az érzés, amit hirtelen YongGuk iránt éreztem. Igen YongGuk. Ő biztos ott lesz velem akkor is, ha már nem szeret. Biztonságba érzem magam mellette hisz annyiszor megmentett már. - Mennem kell Jessi. Este még benézek, hogyha korán végzünk.
• Rendben. YongGuk holnap szeretnék Zeloval találkozni nálatok délután. El lehetne intézni, hogy senki ne legyen otthon csak ő?
• Persze. - megcsókolt és magához szorított. - Csak ne csinálj hülyeséget.
• Nem fogok. - újra megcsókolt.
• Szia. Mennem kell. Este még benézzek, ha korán végzek. Szia. - megint megcsókolt.
• Szia. - elment. Le tudtam végre ülni és végig gondolni a dolgokat. Nem szeret már Zelo. Már van valakije, de mégis találkozni akarok vele. A szemébe akarok röhögni. Még egy utolsót belé rúgni. Az én kis szőke hercegemből lassan egy kolduló szegény ember lett. Tiszta szívemből szerettem és bármit megtettem volna érte. YongGuk. Ő azaz ember, aki mindig is szeretni fog. Vele kell maradnom. Nem vagyok szerelmes belé, de valamit kezdek érezni. Gondoskodni fog rólam és nekem ez hiányzik a legjobban.
Eljött a másnap. Izgatott voltam, hogy találkozok Zeloval újra. Egész éjszaka azon gondolkodtam mit fogok tenni, mondani neki. Vajon mit fog hozzá szólni, ha meg tudja, hogy párhónap múlva apa lesz belőle. Lassan teltek az órák a percek, de végül eljött, azaz idő, amikor szembe kellett állnom Zeloval. Nagyon izgatott voltam, de le kellett idegességemet győzni. Vajon fel fognak ébredni bennem a régi égető vágyak? Nem, nem hiszem és nem is szabad. Zelo már a múlté. Besétáltam az ajtón és megkerestem Zelot. Szobájában feküdt zenét hallgatva. Meglátott. Felpattant oda jött hozzám és átölelt, de én nem viszonoztam.
• Jessica szerelemem. Hogy kerülsz ide? Tudod, hogy hogy hiányoztál. - megcsókolt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése