20. rész
Zelo és a többiek elköszöntek tőlem és elmentek. Azt hittem YongGuk még mindig itthon van ezért elindultam megkeresni a lakásba. Nem találtam sehol. Biztos hamarabb elment, mint a többiek. Egyedül voltam és unatkoztam. Kitakarítottam a lakást, mert enyhén szólva disznók. Énekléshez értenek, de takarításhoz nem. Túl hamar végeztem és még mindig unatkoztam. Úgy döntöttem találkozok JiYonggal. Most már úgyse tud velem kikezdeni és amúgy is régen láttam már. Felhívtam és megbeszéltem vele egy találkozót. Egy kávéházban találkoztunk. Mikor meglátott felállt és indult felém tárt karokkal.
• Jessi baby.
• Szia GD. - átöleltük egymást.
• Gyere, ülj le! - invitált az asztalhoz. - Mesélj, hogy vagy?
• Jól. És te?
• Én is, de mi történt az arcoddal?
• Verekedtem.
• Zelo volt az?
• Nem dehogy. Egy régi lerendezetlen ügy.
• Legyek kíváncsi?
• Ne.
• Mesélj mi újság?
• Semmi csak gondoltam talizhatnák. Nem jó egyedül lenni. Unatkoztam. Remélem, rá érsz.
• Persze, hogy ráérek. Nem jársz suliba?
• Nem.
• Akkor hol laksz? Mert mikor elmentem hozzád azt mondták már nem laksz ott.
• Zeloékkal. Na, gyere, elmesélek mindent, de akkor kísérj el vásárolni.
• Kihasználsz? - kérdezte viccelődve.
• Nem. Ezt vedd úgy, hogy tartunk egy csajos délutánt.
• Jaj de vicces ma valaki. De azért menjünk shoppingolni. - egész nap oda voltam vele. Beszélgetünk és elmeséltem neki mindent, ami történt velem az óta mióta nem láttam. Néha elszörnyedve hallgatta történetem máskor pedig nevetett. Mindenhez volt valami véleménye és így ezerszer jobb fej volt, mint mikor rám akart mászni. Közelebb kerültünk egymáshoz barátilag és én is sok mindent megtudtam róla. Elvitt Zeloék koncertjére, de maradni már nem maradt velem ott. A színfalak mögött vártam a fiúkat, hogy végezzenek. Őrjöngtek a rajongók és újra meg újra csak őket akarták. Boldogan jöttek hátra felé csak Zelo és YongGuk viselkedett egymással olyan furcsán.
• Sziasztok, fiúk. Állati jók voltatok.
• Köszönjük. - mondták. Oda mentem Zelohoz és átöleltem, de ő nem viszonozta.
• Szia Zelo.
• Miért nem vetted fel a telefont? Hívtalak nem egyszer.
• Nem hallottam. - kotortam a táskámban a telefonért. Nem találtam. - Bocsi otthon hagytam.
• Akkor hol voltál egésznap?
• Találkoztam egy haverral.
• GD mi? - bólintottam. - Gyere csak velem. - megfogta a kezem és bevitt az öltözőjükbe majd magunk után bezárta az ajtót. - Na, ide figyelj Jessica. - dörömböltek az ajtón.
• Hülye gyerek engedj már be minket. - kiabált YongGuk.
• Ne zavarjatok már.
• Zelo haladjál kifelé.
• Öt perc beszédem van Jessicaval.
• Jó kaptok 5 percet. - szólt közbe DaeHyun.
• Na Jessica mit akarsz te valójában? Mi a fene ütött beléd? GD? Nem vagy normális.
• Csak barátok vagyunk.
• Úgy, mint múltkor mi? Majdnem az ágyába kötöttél ki.
• Te nem vagy normális. - indultam az ajtóhoz, de ő megfogott ás a falhoz vágott. Fájt a hátam, ahogy a falnak ütköztem és hangjától visszhangzott a szoba. Falnak nyomott és úgy csókolt vadul. Minden egyes alkalommal egyre durvább lesz. Nem akarom, hogy ennél durvább legyen. Akkor volt jó mikor először voltunk együtt. Most olyan mintha sexszel büntetne. Nem akarom, hogy ezt tegye velem, de még is tetszik. Újból átadtam ott magam neki helyben, de mikor befejeztük megbántam. Állatnak éreztem magamat. Máskor is csinálta ezt velem, de a tegnapi éjszaka után azt hittem abba fogja hagyni. Felöltöztem és kirohantam az öltözőből. Nem futott utánam, de hangját még hallottam, ahogy nevetett a fiúkkal. Haza sétáltam egyedül. Hosszú volt az út, de megérte. Tudtam gondolkodni és egyedül voltam. Késő este értem haza Zelo pedig várt már az ajtóba.
• Zelo mit csinálsz te itt?
• Hol voltál már megint?
• Haza sétáltam, mert gondolkodnom kellett.
• Min?
• Mindenen.
• Miért? Haragszol rám? Nekem kéne rád. - közeledett.
• Zelo hagyj békén. Elegem van.
• Miből? Belőlem?
• Igen. Mindig megfektetsz, ha valami bajod van velem.
• Régen azért panaszkodtál, mert nem értem hozzád.
• Igen, de előtte se voltál más milyen.
• De azt mondtad tetszik.
• Igen. Eleinte tetszett. De most kezdem úgy érezni, hogy csak játszol velem.
• Én te veled? Nem gondolod, hogy te játszol én velem?
• Ezt, hogy érted?
• YongGuk.
• Mi van vele?
• Azt hitted nem veszem észre? Azt mondta széplány miatt verekedet és ezt olyan hangsúllyal mondta, mint mikor szerelmes. Te is az vagy belé? Mit kereset ott veled?
• Mert te nem jöttél utánam ő pedig utánam jött, mert féltet. Te is ilyen voltál régen. Mi változott?
• Becsaptál.
• Én? Mikor és mivel?
• Szongjon felhívott mikor ide költöztél, hogy te mondtad a szüleidnek, hogy mondják nekem azt, amit mondtak. Te pedig hazudtál nekem.
• Te idióta. Akkor higgyél neki. Inkább neki hiszel, mint nekem? Hát te nem vagy normális.
• Jessi én, már nem szeretlek úgy, mint régen.
• Akkor miért fektettél meg? Kihasználtál?
• Igen. - adtam neki egy pofont, de visszakaptam tőle.
Zelo és a többiek elköszöntek tőlem és elmentek. Azt hittem YongGuk még mindig itthon van ezért elindultam megkeresni a lakásba. Nem találtam sehol. Biztos hamarabb elment, mint a többiek. Egyedül voltam és unatkoztam. Kitakarítottam a lakást, mert enyhén szólva disznók. Énekléshez értenek, de takarításhoz nem. Túl hamar végeztem és még mindig unatkoztam. Úgy döntöttem találkozok JiYonggal. Most már úgyse tud velem kikezdeni és amúgy is régen láttam már. Felhívtam és megbeszéltem vele egy találkozót. Egy kávéházban találkoztunk. Mikor meglátott felállt és indult felém tárt karokkal.
• Jessi baby.
• Szia GD. - átöleltük egymást.
• Gyere, ülj le! - invitált az asztalhoz. - Mesélj, hogy vagy?
• Jól. És te?
• Én is, de mi történt az arcoddal?
• Verekedtem.
• Zelo volt az?
• Nem dehogy. Egy régi lerendezetlen ügy.
• Legyek kíváncsi?
• Ne.
• Mesélj mi újság?
• Semmi csak gondoltam talizhatnák. Nem jó egyedül lenni. Unatkoztam. Remélem, rá érsz.
• Persze, hogy ráérek. Nem jársz suliba?
• Nem.
• Akkor hol laksz? Mert mikor elmentem hozzád azt mondták már nem laksz ott.
• Zeloékkal. Na, gyere, elmesélek mindent, de akkor kísérj el vásárolni.
• Kihasználsz? - kérdezte viccelődve.
• Nem. Ezt vedd úgy, hogy tartunk egy csajos délutánt.
• Jaj de vicces ma valaki. De azért menjünk shoppingolni. - egész nap oda voltam vele. Beszélgetünk és elmeséltem neki mindent, ami történt velem az óta mióta nem láttam. Néha elszörnyedve hallgatta történetem máskor pedig nevetett. Mindenhez volt valami véleménye és így ezerszer jobb fej volt, mint mikor rám akart mászni. Közelebb kerültünk egymáshoz barátilag és én is sok mindent megtudtam róla. Elvitt Zeloék koncertjére, de maradni már nem maradt velem ott. A színfalak mögött vártam a fiúkat, hogy végezzenek. Őrjöngtek a rajongók és újra meg újra csak őket akarták. Boldogan jöttek hátra felé csak Zelo és YongGuk viselkedett egymással olyan furcsán.
• Sziasztok, fiúk. Állati jók voltatok.
• Köszönjük. - mondták. Oda mentem Zelohoz és átöleltem, de ő nem viszonozta.
• Szia Zelo.
• Miért nem vetted fel a telefont? Hívtalak nem egyszer.
• Nem hallottam. - kotortam a táskámban a telefonért. Nem találtam. - Bocsi otthon hagytam.
• Akkor hol voltál egésznap?
• Találkoztam egy haverral.
• GD mi? - bólintottam. - Gyere csak velem. - megfogta a kezem és bevitt az öltözőjükbe majd magunk után bezárta az ajtót. - Na, ide figyelj Jessica. - dörömböltek az ajtón.
• Hülye gyerek engedj már be minket. - kiabált YongGuk.
• Ne zavarjatok már.
• Zelo haladjál kifelé.
• Öt perc beszédem van Jessicaval.
• Jó kaptok 5 percet. - szólt közbe DaeHyun.
• Na Jessica mit akarsz te valójában? Mi a fene ütött beléd? GD? Nem vagy normális.
• Csak barátok vagyunk.
• Úgy, mint múltkor mi? Majdnem az ágyába kötöttél ki.
• Te nem vagy normális. - indultam az ajtóhoz, de ő megfogott ás a falhoz vágott. Fájt a hátam, ahogy a falnak ütköztem és hangjától visszhangzott a szoba. Falnak nyomott és úgy csókolt vadul. Minden egyes alkalommal egyre durvább lesz. Nem akarom, hogy ennél durvább legyen. Akkor volt jó mikor először voltunk együtt. Most olyan mintha sexszel büntetne. Nem akarom, hogy ezt tegye velem, de még is tetszik. Újból átadtam ott magam neki helyben, de mikor befejeztük megbántam. Állatnak éreztem magamat. Máskor is csinálta ezt velem, de a tegnapi éjszaka után azt hittem abba fogja hagyni. Felöltöztem és kirohantam az öltözőből. Nem futott utánam, de hangját még hallottam, ahogy nevetett a fiúkkal. Haza sétáltam egyedül. Hosszú volt az út, de megérte. Tudtam gondolkodni és egyedül voltam. Késő este értem haza Zelo pedig várt már az ajtóba.
• Zelo mit csinálsz te itt?
• Hol voltál már megint?
• Haza sétáltam, mert gondolkodnom kellett.
• Min?
• Mindenen.
• Miért? Haragszol rám? Nekem kéne rád. - közeledett.
• Zelo hagyj békén. Elegem van.
• Miből? Belőlem?
• Igen. Mindig megfektetsz, ha valami bajod van velem.
• Régen azért panaszkodtál, mert nem értem hozzád.
• Igen, de előtte se voltál más milyen.
• De azt mondtad tetszik.
• Igen. Eleinte tetszett. De most kezdem úgy érezni, hogy csak játszol velem.
• Én te veled? Nem gondolod, hogy te játszol én velem?
• Ezt, hogy érted?
• YongGuk.
• Mi van vele?
• Azt hitted nem veszem észre? Azt mondta széplány miatt verekedet és ezt olyan hangsúllyal mondta, mint mikor szerelmes. Te is az vagy belé? Mit kereset ott veled?
• Mert te nem jöttél utánam ő pedig utánam jött, mert féltet. Te is ilyen voltál régen. Mi változott?
• Becsaptál.
• Én? Mikor és mivel?
• Szongjon felhívott mikor ide költöztél, hogy te mondtad a szüleidnek, hogy mondják nekem azt, amit mondtak. Te pedig hazudtál nekem.
• Te idióta. Akkor higgyél neki. Inkább neki hiszel, mint nekem? Hát te nem vagy normális.
• Jessi én, már nem szeretlek úgy, mint régen.
• Akkor miért fektettél meg? Kihasználtál?
• Igen. - adtam neki egy pofont, de visszakaptam tőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése