4.rész: Dönts!

4. rész

Végre itthon. Nevelő anyám ordított velem, hogy hol voltam, de jelen pillanatban ez nem érdekelt. Nem tudom, mit kezdjek JiYonggal. Ő volt eddig a példaképem. Mióta csak ismerem a Big Banget, ő motivált mindenben. Ha dalokat írtam, ha táncoltam mindig olyan akartam lenni, mint ő. És most meg? Tudom, hogy csak egy éjszakára kellek neki és ezért nagyot csalódtam benne. 
• Na, és Zelo? - kérdezte megint a hang
• Mi van vele? 
• Ő iránta is érzel valamit nem?
• Nem. Iránta nem érzek semmit.
• Valld, be imádod nézni azt a két szép fekete szemét.
• Nem, nem szeretem. Zelo csak egy ember, aki mellesleg az osztálytársam ennyi.
• Hazudhatsz magadnak, de nem fogsz megmenekülni. A szívedet nem csaphatod be, ha pedig igen szenvedni fogsz, és csak azt fogod várni mikor, alszik már el életed lángja. - kopogtattak azt ajtón. 
• Tessék. Gyere be. - nyílt az ajtó és JiYong állt ott. Megállt nem szólt semmit. Arcán bűnbánatot figyeltem meg.
• Bejöhetek? - kérdezte halkan alig érthetően.
• Még gondolkozok rajta. Megint le akarsz teperni? Csak figyelmeztetlek, tudok bánni a, késel és ha bepróbálkozol eunuk lesz belőled nagyon hamar. Honnan tudod a címem kezdjük csak ezzel.
• A suliból. Nyugi Jessi nem akarlak le teperni. Miket nem tanulsz te abban az iskolában. - most már mosolygott
• Akkor bejöhetsz. - bejött becsukta az ajtót és leült mellém az ágyra.
• Csak azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek. Nem akartalak megbántani, és ami fontosabb nem akartalak bántani. Elszállt az agyam. Azt hittem te is olyan lány, vagy mint a többiek de most már tudom, hogy nem. De basszus Jessica nagyon tetszel, és nem tudok mit tenni ellene. 
• Nem hiszek neked.
• Bebizonyítsam? 
• Nem kell, köszi. 
• Kérlek Jessica adj nekem még egy esélyt. Kérlek téged szépen.
• És ugyan minek adjak én neked még egy esélyt? 
• Mert szeretlek.
• Egy nap alatt megszerettél? Jó vicc.
• Szerelem első látásra.
• Ugyan már én ebben a hülyeségben nem hiszek.
• Kérlek. - átölelt és nyakamba temette a fejét. - Kérlek téged. - valamiért hirtelen nedves lett a nyakam és GD arca is. Mi a fene ez sír? Lefejtettem magamról majd a szemébe néztem. Sírt, de nem tudtam eldönteni, hogy ez műsírás vagy tényleg így érez. Megfogta fejem és megcsókolt. Majd homlokát enyémhez támasztotta és úgy mondta: - Kérlek téged. - csak bólintani tudtam, hogy rendben. Majd ismét megcsókolt és lefeküdtünk egymás mellé. Lassan elaludtam karjaiban és álmomban megint Zelot láttam, ahogy rám mosolyog, ahogy beszél hozzám. Megint komor lett és ideges.
• Na, sikerült választani. - tűnt fel Rido képe.
• Mit akarsz te tőlem? Mit keresel te itt?
• Jaj Jessica drága kincsem mintha nem tudnád, hogy működik ez. Attól, hogy megöltél én még élek.
• Tudom jól. De akkor sem értem mit akarsz te tőlem? Mit érdekel, téged mi van velem?
• Mert én, akarlak kínozni és nem akarom azt, hogy valami egyszerű halandó miatt szenvedj. Válasszál már végre. Tudom jól, hogy Zelot szereted hisz JiYong valljuk be őszintén nem fog téged sose szeretni. Inkább beadod a derekad egy ilyen embernek?
• Te is egy ilyen ember voltál.
• És ki bírtad?
• Én élek még. 
• De nem sokáig.
• Tűnj el az életemből. Nem kellesz. Ha kellenél most nem lennél halott.
• Elmegyek, de remélem, nem szeretnéd, ha megtudnák, hogy ki és mi vagy valójában. Főleg Zelo ugye.
• Dögölj meg te dög. - vigyorogva eltűnt. Igaza van, nem akarom, hogy az emberek megtudják, hogy mi vagyok valójában. Nem akarom, hogy tudják mi a múltam honnan jöttem mit csináltam. És igaza van főleg nem Zelo. Nem lehetek szerelmes újra. Ha le tudtam győzni 100 vérszopott egyedül akkor a szerelemmel sem lesz különös bajom. Két fiú egyszerre. Zelo aranyosabb, kedvesebb és fiatalabb. De tényleg erre van szükségem. Nem, nem hiszem. Arra van szükségem, hogy valaki végre felpofozzon és arcomba kiabálja héééé ébresztő Csipkerózsika.