18.rész: Olyan más...

Reggel már megint egyedül keltem. Zelo nem volt mellettem, de most nem is bántam. Itthon voltak még. Hangjukat hallottam a nappaliból kiszűrődni. Egymást szekálták mikor kibotorkáltam és láttam őket. YongGuk nem volt kint ő is a szobájában volt még.
• Jó reggelt! - köszöntem. Vissza is köszöntek csak Zelo nem. Leültem a székre. Nem mertem felnézni nem akartam, hogy Zelo meglásson így. Ültem a széken és a földet bámultam. Zelo nem szólt hozzám, hanem a többiekkel marháskodott. Nem érdekli, már mi van velem. Ha érdekelné ő jött volna utánam és nem YongGuk. YongGuk jött szobája felől és Zelo elkezdett rajta röhögni
• Hát te YongGuk? Hogy nézel ki? Legalább szép volt a lány, akiért verekedtél? - kérdezte Zelo nevetve.
• Az. Gyönyörű szép. - mondta letörve YongGuk. A szívem dobbant egy nagyot mikor ezt meghallottam. Jessi mi ütött beléd? YongGuk hát te meg?
• Jessica szerelemem. - bújt hozzám hátulról Zelo. Átölelt és megcsókolta a nyakamat. Megfordított, de nem mertem fel emelni a fejem. Megfogta állam és felemelte a fejemet. Megdöbbent a látványtól. - Te? Jessica? Mi történt? És ez? YongGuk mit csináltatok?
• Zelo…- kezdte volna, de én oda mentem és megfogtam YongGuk kezét.
• Majd én. Zelo tegnap mikor összevesztünk elmentem sétálni de Naoya csapata meg talált és összevertek, hogy menjek vissza hozzájuk. Ha YongGuk nem jön utánam, akkor… Megmentett.
• De Jessi nem így volt ez tel… - mondta volna YongGuk de gyorsan a szavába vágtam.
• Így történt Zelo.
• Buta vagy Jessica. - oda jött hozzám Zelo és átölelt. - Nem szabad egyedül este Szöulban mászkálni. - megcsókolt, átölelt, simogatott. Ez már nem volt olyan, mint régen volt. Úgy ölelt át, mint akinek muszáj szeretgetnie engem. - Köszönöm YongGuk.
• Felhívtuk a managert azt mondta, hogy ma maradj, itthon holnap pedig gyere be. 
• Rendben. Köszönöm.
• Fiúk haladjunk. - Zelo oda lépet hozzám átölelt és se szó se beszéd kilépett az ajtón. Ez meg mi volt? Nem érdemlek meg annyit, hogy szia vagy, hogy szeretlek? Mi ütött belé? Bementem Zelo szobájába a ruhámért és a fürdő felé vettem az irányt. Benyitottam kopogás nélkül és YongGuk ott állt előttem egy szál bokszerbe. Láttam kidolgozott testét, amit tegnap este nem sikerült alaposan szemügyre venni. Faltam az előttem lévő látványt. Ebben a pillanatban vonzódtam hozzá s magam se tudtam miért. Nem akarok így érezni de Zelo teljesen elhanyagolt. Észrevette, hogy nézzem és felnevetett.
• Ennyire tetszik?
• Nem csak érdekel, hogy fáj e még az oldalad? - oda léptem hozzá és kocka hasát simogattam. Egyre többet akartam, de tudatalattim tiltakozott ellene.
• Nem ott van az oldalam. - nézett le rám nevetve. Elszégyelltem magam és gyorsan az oldalára kaptam a kezem. Simogattam, de felszisszent. Még mindig fájt neki.
• El kéne menned orvoshoz én, nem tudlak meggyógyítani.
• Szerintem meg igen. - mosolygott. Letérdeltem elé és megpusziltam az oldalát. Megfeszült. Gyorsan felálltam, mert meglepődtem magamtól. Megfordultam, hogy ki megyek, de ő megfogta a kezem és visszahúzott. Megtorpantam. Hátal álltam neki és úgy ölelt át. A pulzusom az eget verte.
• Kellesz nekem Jessica. - ezt akartam csak hallani, de még Zelotól se kaptam meg mostanában. Megfordultam leültettem a kádra és az ölébe ültem. Kezeimmel nyakát kulcsoltam át lábaimmal pedig derekát. Ebben a pillanatban nem érdekelt semmi. Se Zelo se Naoya sem az eszméim. Megcsókolt. Követelőzően csókolt, ha tehette volna fel falt volna. Viszonoztam minden egyes dolgot, amit ő tett velem és innentől kezdve tudtam, hogy Zelo a múlté. Megijedtem, mert nem akartam elveszíteni Zelot. Felálltam és berohantam szobámba.  Becsaptam az ajtót majd leültem az ablak elé és az eget bámultam. Gondolkoztam. YongGuk? Mit akar elérni? Bolond vagyok, hogy nem tudok választani. De Zelo olyan volt velem ma is, mint minden egyes nap már egy hónapja. Nem nagyon érdekelte, hogy mi történt velem tegnap este. Csak megcsókolt, átölelt és ezzel le tudta a törődést. YongGuk pedig. Megmentett. Követett pedig nem lett volna köteles. Utánam jött kétszer is. Nem tudom, mit tegyek, össze vagyok zavarodva. Kopogtak az ajtón.
• Gyere.
• Szia. Bocsánat nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni. 
• Ne te ne haragudj. Egy idióta vagyok. Bocsánat. Köszönöm még egyszer a tegnapit. 
• Mondtam ezért sokkal tartozol. 
• Mennyivel?
• Annyival, hogy mesélj el mindent. - kicsit vonakodva, de elmeséltem neki mindent az elejétől a végéig. Ridotól Naoyaig és érzéseimet Zelo felé. Elmeséltem mindent, ami történt velem életem során. Ne akartam sírni mikor halott gyermekemre gondoltam, de mégis egy könnycsepp kihullott szemem sarkából. Nem szólt semmit. Csak nézett és hallgatta minden egyes mondatomat. 
• Te ebbe a férfibe voltál szerelemes? Egy ilyen vadállatban? Tegnap képes lett volna téged megölni. - mondta mikor befejeztem történetemet
• Fiatal voltam még. Egyedül voltam és ő vigyázott rám. 
• Butus kis Jessica. - átölelt.
• YongGuk ezt nem mondhatod el senkinek megértettél?
• Igen Jessica de most próbálj meg aludni nagyon fáradtnak tűnsz. Aludj. - lefeküdtem és tényleg álmos voltam.