10.rész: Érzelmek hátán

• Jessica kelj fel. Vendéged van. - Istenem engem ez a nő kiborít. Körbe néztem a szobámba és Zelo mintha itt sem járt volna. Lehet, hogy csak álmodtam volna? Lehet, hisz mindig csak rágondolok. Egy percre végig futott az agyamba, hogy biztos Zelo jött hozzám. Felkaptam magamra köntösömet és ordítva futottam ki a szobámból.
• Zeeeeeeelllllllllooooooo!!!!!!! - legnagyobb meglepetésemre nem ő volt az. Egy kicsit el is szégyelltem magam hisz biztos hülyén nézhettem ki, amiért ilyen gyerekesen viselkedtem de reméltem, hogy Zelo jött el hozzám.
• Szia, baby meglepetés.
• JiYong te mit keresel itt?- huncut mosoly ült ki az arcára.
• Gondoltam meg látogatom az egyik haveromat és elmehetnénk valahová ketten beszélgetni. Oda ahova te mondod természetesen.
• Na, jó ezt fejezd be. Mit akarsz valójában.
• Munkát.
• Mi van?
• Na, jó igazából nem munka, hanem meghallgatás. A YG Entertaiment új hátér táncosokat keress, ha gondolod, gyere el…
• Mondtam már ez nem az én világom. Nem akarom magam tönkre tenni. És kérlek, hagyjál engem ilyenekkel békén.
• Na, most miért? Kérlek, gondold át. Legalább erre az egyre gyere el. Kérlek téged. - könyörgött és inkább igent mondtam csak, hogy hagyjon békén és menjen el. Úgy se fogok elmenni a meghallgatásra.
• Jó rendben elmegyek. - nyakamba ugrott és ebben a pillanatban olyan volt, mint egy kislány, akinek mindjárt cukrot adnak. - Kérlek, ezt ne csináld többet.
• Miért ne?
• Mert így olyan, vagy mint egy lány.
• Te, meg mint egy fiú. - nevetett és most hallottam először őszintén nevetni. - Eljössz velem valamerre most?
• Nem JiYong sok a dolgom.
• De úgy volt, hogy elmegyünk valahova. Még írtam is neked.
• Igen írtál, de én nem válaszoltam és kérlek, most menj el, mert készülnöm kell mivel holnap suli és sok dolgom van.
• Zelo van a képben mi? Az kis szőke mitugrász.
• Hogy jön ide Zelo? Te meg én csak barátok vagyunk. Amúgy is semmi közöd hozzá, ha vele lennék egésznap. Menj el.
• Majd még jövök.
• Nem muszáj.
• Holnap után lesz a meghallgatás.
• Oké. Menjél már. Szevasz.
• Szia, baby.

Egész nap Zelo járt az eszemben. Őt akartam magam mellett csak őt, senki mást. Azt akartam, hogy legalább az enyém legyen csak 5 percre nem többre, nem kevesebbre. Vártam, hogy újra átöleljen és megcsókoljon. Vártam minden egyes érintését és vágytam rá, hogy csak az övé legyek. Minden egyes múló perccel izgatottabb lettem, hogy mikor lehetek újra vele. El kellett terelnem a gondolataimat így inkább gyakoroltam holnapra. Valami bonyolult koreográfiát akartam ki találni, hogy meg legyen velem elégedve a tanár, de annyit értem el, hogy mindig elestem. Akár hányszor elestem mindig Zelo jutott eszembe és kis fiús huncut mosolya. Nem szabad rá gondolnom hisz akkor majmot fogok magamból holnap csinálni. Felálltam és gyakoroltam tovább. De nem tudtam gondolatban elszakadni Zelotól. Őt akartam. Csak is őt s szenvedtem ettől. Kínzott a gondolat, hogy nincs itt velem és, hogy ennyire tehetetlen vagyok, ha rá gondolok. Kezdet besötétedni, de az utca nem halkult. Még mindig voltak emberek oda kint és nem egyedül, mint én ide fönt. Egyedül leszek este. Megint. Remélem a tegnapi este nem csak egy álom volt. Olyan jó lenne, ha itt lenne. Nélküle magányos és haldokló halandó vagyok. Félre léptem és megfájdult a lábam úgy hogy inkább úgy döntöttem itt az idő a pihenésnek. Elmentem zuhanyozni. Rám fért már a fürdés.  Felvettem a pizsamának nyilvánított pólómat és bugyimat és visszakászálódtam a szobámba. Beléptem a szobámba és ott ült az ágyamon huncut mosollyal a száján.
• Tudod, hogy így milyen sexi, vagy de legnagyobb sajnálatomra fel kell öltöznöd. Elviszlek valahová. Nem kell túlságosan kicsípned magad. - kivettem pár ruhadarabot a szekrényből kérdezés nélkül és ki akartam sétálni velük a fürdő szobába mikor megállított. - Ne legyél szégyenlős.
• Jaj Zelo ne már.
• De már.
• Fordulj meg! – parancsoltam.
• Nem. - nem fordulhattam meg, mert akkor meglátta volna a tetoválásaimat ezért szemtől szembe kellett vele állnom. Felvettem melltartómat majd a pólómat. Halk sóhaj hagyta el a száját. Felvettem nadrágomat és cipőmet majd késznek nyilvánítottam magamat.
• Mehetünk Zelo.
• Nem még. - felállt lassan az ágyról s felém indult. Átölelt lassan majd erősen magához húzott. Megcsókolt. De ez nem volt szenvedélyes. Nem kutatott a számba csak megcsókolt. Látta rajtam, hogy kérdően tekintek rá ezért csak ennyit mondott:
• Nem akarom lelőni a poént. Megbeszéltem szüleiddel mindent. Velem alszol, úgyhogy hozz magaddal holnapra ruhát.
• Bele mentek??? - kérdeztem értetlenkedve.
• Kénytelen voltak. - összeszedtem pár ruhát és kézen fogva ki sétáltunk az ajtón. Egy kicsit gyanús volt ez nekem, hogy csak úgy elengedtek. És mi az, hogy kénytelenek voltak? Biztos lefizette őket Zelo. Ezen se lepődnék meg amennyire pénzéhesek és pénz mániások.
• Hova megyünk?
• Az meglepetés. - és megcsókolt.