27.rész: The end... or not?

Már két év telt el. Ebben a két évben sok támogatást kaptam YongGuktól. Sikeresen megszültem fiamat és az anyakönyvben YongGukot neveztem, meg mint apát. Egy óra múlva össze házasodunk. A két fiú kapcsolata normalizálódott most már újra olyanok egymással, mint mielőtt velem találkoztak volna. Reménykedtem, hogy Zelo nem fog eljönni az esküvőre, de sajnos ez a vágyam gyorsan szertefoszlott. Már csak az utolsó simításokat csináltuk a ruhámon mikor beállított.
• Kérlek, lányok menjetek, ki beszédem van Jessicaval. - és a lányok kimentek. - Szia.
• Szia. Mi járatban?
• Kaptam meghívót tudod. - közeledett felém. - Feleség leszel. Sok boldogságot kívánok nektek.
• Köszönjük. - még közelebb jött.
• Jessica én akkor is szeretlek még mindig és egyszer talán rá fogsz jönni, hogy mit miért csináltam. Soha nem adtam volna neked pofont és nem tudom, hogy akkor mi ütött belém. Nem akartalak bántani hisz hidd, el nekem nagyon szeretlek. - megcsókolt, de most nem viszonoztam. Ellöktem magamtól.
• Kérlek Zelo felejts el. Én, már nem szeretlek. 
• Gyere Jessica kezdődik. - szólt JongUp. 
• Megyek. Zelo te meg… - nem mondtam végig inkább mentem. Ahogy közeledtem YongGuk felé egyre biztosabb voltam benne, hogy hol a helyem és kit szeretek igazából. Ettől a férfitől olyan sok törődést és figyelmet kaptam az elmúlt két évben, amit senki mástól. Szeretem és rá jöttem valamire. Nem biztos, hogy az embernek az lesz az igaz szerelme, aki ott van a szeme előtt. YongGuk az elején szemét volt velem, de a végére minden kiderült. Akarom, ezt a fiút, s őt akarom ameddig élek. Daesungra úgy tekint, mint saját fiára pedig nincs is hozzá köze. Vele akarom le élni az életem. Vele akarok megöregedni. Mikor vége lett a ceremóniának egyesével jöttek oda hozzánk gratulálni az emberek. Zelo is oda jött. Megpaskolta YongGuk hátát és csak annyit mondott neki, hogy vigyázz rá. Oda jött hozzám is és egy levelet nyomott a kezembe. Eldugtam, mert kíváncsi voltam rá, hogy mit írt. Egy öt csillagos szállodába mentünk az úgy nevezett nászéjszakánkra. Mikor YongGuk elaludt elő kerestem a levelet és leültem elolvasni.

" Drága Jessica!
Ne haragudj, rám kérlek. Tudom most már boldog vagy és az is leszel életed végéig, de kérlek, ne feledkezz meg rólam. Kérlek, gondolj rám néha és emlékez rá milyen jó volt velem. Elhiszem neked Daesung az én fiam és fájt mikor megtudtam, hogy a Bang családnevet kapta. Szeretném majd meglátogatni, mert még nem is láttam élőben csak képeken. Meg amúgy is te is hiányzol. Hiányzik az, ahogy rám nézel, ahogy hozzám érsz. Találkozzunk, valamikor kérlek. Ne felejtsd el az ajánlatomat. Legyél a szeretőm. Ha nem is most leszel, de én várok rád. Várok rád, és ha döntesz, tudod, hogy hol vagyok."

Találkozunk még Zelo abban biztos lehetsz.

Vége! Vagy talán nem?

 

 

 

 

 

 

 

26.rész: A nagy találkozás

Mi a fene? Megcsókolt? Édes ajkai újra csak az enyéim voltak. Régen voltunk már együtt és sajnos semmi esélyem nem volt régi érzéseim ellen. Harcoltam, mint egy vad amazonas de semmi esélyem nem volt. Ámor, nyilaival kergetett én pedig minden áron el akartam bújni előle.  Olyan jó volt, ahogy átölelt. Még jobban magához szorított és most már én is öleltem. Miért nem tudom egyszerűen itt hagyni? Lefektetett ágyára és szép lassan mászott rám.
• Zelo fejezd be. – löktem le magamról mikor lassan észhez tértem a bódulatból, majd felültem.
• Jessi ne haragudj. Kérlek, legyél titokban az enyém. Hiányzol, és nem tudlak egyszerűen elfelejteni. Még mindig szeretlek. Kérlek, legyél az enyém.
• Zelo hagyjál engem. – néma csönd telepedett közénk. Lehajtotta szomorúan fejét. Mintha szégyellte volna magát.
• Hol voltál eddig?
• Dolgom volt. Zelo el kell mondanom valamit.
• Mi az? 
• Terhes vagyok és te vagy az apja.
• Nem hiszem el.
• Mit nem hiszel el ezen?
• Nem hiszem el, hogy terhes vagy. 
• Pedig el kéne. Nyugi nem kérek tőled semmit csak úgy gondoltam tudnod kell róla, hogy lesz egy gyereked. Látnod se kell meg semmi. Nem kell vele foglalkoznod én meg tudok neki mindent adni, amit kell. – egy ideig nézett majd láttam rajta, hogy gondolkozik.
• Arra kérlek, vetesd el és legyél a szeretőm. Meg halok nélküled Jessica. – szólalt meg végül.
• Hogy mi van? Nem fogom elvetetni és a szeretőd se leszek. Ő az én gyermekem és meg fogom tartani. És amúgy is legyél boldog a kis mennyasszonyoddal.
• De nem vagyok az.
• Akkor miért veszed el? - megvonta a vállát. - Elmegyek Zelo és ígérem, soha többé nem hallasz rólam. Szia. - kiléptem ajtaján becsuktam magam mögött majd vártam. Ajtajához simultam és hallgatóztam. Sírt. Zelo sírt. A szívem szakadt meg. Be akartam menni, átölelni, de nem tehettem meg. Erősnek kell lennem. Ha most nem lépek talán később késő lesz. Van valakije, de nem boldog. Akkor meg miért van vele? Legyek a szeretője? Nem leszek a harmadik személy egy kapcsolatban. Nem hiányzik ez nekem. Túl sokáig voltam az ajtóba a többiek rajta kaptak, hogy ott állok Zelo ajtajában és az én könnyeim is folynak.
• Jessica. Szia. - jött oda hozzám YoungJae és átölelt. - Hát te miért sírsz? - ahogy ezt kimondta Zelo ugrott elő szobájából és visszahúzott.
• Zelo te mi a fenét művelsz?
• Shhh…. - megcsókolt és a falhoz nyomott. - Nem foglak elengedni egy könnyen. Kellesz nekem. Legyél a szeretőm.
• Nem.
• De miért? - mint egy nyafogós kisfiú, aki nem kapta meg kiszemelt játékát.
• Mert szerelemes vagyok.
• Kibe?
• YongGukba. 
• Értem. - kiment az ajtón és egyenesen YongGuk felé ment majd se szó se beszéd behúzott neki egyet. - Téged miért szeret engem mért nem? - YongGuk csak nevetett miközben a földön feküdt és száját tapogatta.
• Azért te idióta mert én őszinte vagyok hozzá. Te sosem fogod meg tudni milyen ő valójában.
• Fejezzétek be. - oda mentem hozzájuk.
• Jessi menj innen. - Zelo meglökött. Szerencsére DaeHyun el tudott kapni.
• Te idióta ő várandós a te gyerekeddel. - egymásnak estek. Nem bírtam tovább nézni egyszerűen kisétáltam az ajtón. Ott hagytam ezt a két vadállatot. Nem azért mentem oda, hogy szétverjék egymást. Nem akartam sétálni ezért taxit fogtam. Gyorsan haza értem és folytattam mindent ott ahol abba hagytam. Festettem. Lenyugtatott és nem érdekelt már milyen késő este van. Zelo te kétszínű idióta. Soha többet nem fogsz látni. YongGukkal akarok lenni most már biztos. Azt akarta, hogy vetessem el a gyerekemet. Hát nem fogom. Ő az enyém és nem a tiéd. Csak van hozzá egy kis közöd, de attól nem a tiéd. Nem akarom többet látni és még gondolni se rá. Nem tekinthetek vissza a múltba. A jelennel és a jövővel kell foglalkoznom.
• Jessica…!!!! - YongGuk volt az. - Engedj be! Kérlek.
• Megyek, mindjárt várj. - kimentem hozzá és alig lépett be a kapun már csókolt. Átölelt és magára kapott majd bevitt házba. Letett ágyamra majd rám tornyosult. 
• Jessica szeretlek.
• Mi lett az arcoddal? Na, gyere, megtisztítom a sebeket. Ülj, föl mindjárt jövök. - visszamentem ő pedig már póló nélkül ült az ágyamon. - Hát ez? - mutattam rá.
• Azt hiszem, elférne az oldalamra egy két gyógy puszi úgy, mint múltkor. Kapok?
• Nem.
• Na??? Lécike. - oda mentem hozzá és csak egy nagy ütést kapott az oldalára.
• Nesze gyógy puszi.
• Na, ezt most miért?
• Mert bolond vagy. Idióta. Szemét kis dög és ráadásul még seggfej is vagy.
• Gyere csak ide. - megfogott és levágott az ágyra és megint rám tornyosult. Megcsókolt, de most követelőzően. - Egy szerencséd van.
• Mi az?
• Az, hogy terhes vagy. Ha nem lennél az neked már véged lenne.
• Bolond vagy.
• Igen tudom, bolond vagyok, mert minden percben csak téged akarlak. És az a tudat, hogy Zelo megkapott téged elszomorít. Legyél az enyém, kérlek csak az enyém. Boldoggá foglak tenni megígérem.

25.rész: Újra itthon

Szöul. Olyan, mint volt. Nem változott semmi csak annyi, hogy egyedül vagyok. A lakás, amit kaptam nem volt rossz állapotban, de jó állapotban sem. Újítani kellett, mert a gyerekemnek biztos háttér kell. Mindent egyedül kell csinálnom és egyre jobban érzem magam rosszul. Most már vannak tünetek. Nehéz egyedül megcsinálni ezt a sok dolgot, de abban biztos voltam, hogy ezt mind nekem kell megcsinálni. Csörrent a telefonom mikor a gyerekszobát festetem.
• Jessica? - kérdezte halkan szomorúan egy ismerős hang.
• YongGuk te vagy az? Szia, hogy vagy?
• Szia Jessica. Meg vagyok te, hogy vagy mesélj! Hol élsz?
• Most jöttem haza Japánból itt vagyok Szöulba. Találkozhatnák, valamelyik nap megadom a címem jó? Van toll meg papír nálad?
• Igen van, mondjad. - lediktáltam neki a címet. - Napokba meglátogatlak jó? Mennem kell, mert próbánk van csak eszembe jutottál és gondoltam régen beszéltünk már. Nem sokára látjuk egymást. Szia.
• Szia. Gyere minél hamarabb. - letette a telefont én pedig boldogan mentem vissza gyermekem leendő szobájába. Örömmel folyattam a munkát és alig vártam már, hogy újra találkozzak YongGukkal. Délután úgy döntöttem elmegyek egy bútorboltba gyerek bútorokat nézni. Találtam is egy pár darabot, ami megtetszett. Megígérték, hogy két-három nap múlva kiszállítják. Mikor a házamhoz közeledtem egy kapusznis férfi állt a kapumba. Eleinte nem ismertem fel, de ahogy megfordult és ment volna el rögtön tudtam ki az.
• YongGuk várj, meg itt vagyok. Jövök már. - megfordult és rám mosolygott.
• Szia Jessi. - átölelt. Nem akartam, hogy elengedjen hisz annyira hiányzott már. Hiányzott, hogy valaki átöleljen csak úgy szeretetből. Jó volt végre látni, ölelni és érezni illatát. Egyre jobban szorítottam magamhoz, amit ő is érzet. - Hé, kis butus. Ennyire hiányoztam?
• Igen. Ennyire. Miért nem hívtál te idióta barom? - felnéztem rá.
• Ez egy nagyon hosszú és bonyolult történet. - mosolygott le rám.
• Akkor gyere be és meséld el. - bementünk házba és láttam, hogy zavaradottan néz a sok festékes vödör látványától. - Jaj, ne haragudj, mindjárt összébb pakolok, csak renoválok és már csak a festés van hátra meg a berendezés. 
• Mióta élsz itt? - lehajolt egy vödörért.
• Egy hete. Na, gyere, ülj le. Kérsz valamit?
• Nem köszönöm. Nem tudok sokáig maradni. Egy órás csak a pihenőm. Csak tudod nem tudtam volna holnapig várni ezért jöttem el ma. Mesélj mit csináltál eddig? Miért voltál Japánba?
• Ezért. - emeltem fel a kezem. - Dolgoztam.
• Naoyanak?
• Nem, hanem az apjának.
• Yakuza lettél újra?
• Nem csak kellett a pénz és munkát adtak. YongGuk nem tudtam hová menni. Ők mindig ott voltak és lesznek nekem. A főnököm olyan nekem, mint ha az apám lenne. Mindig segített nekem és mindig is segíteni fog. 2 hónapig dolgoztam nekik ezért a hazáért és annyi pénzért, hogy pár évre van tartalékom. Nem akarok erről most beszélni. Mesélj, mi van a többiekkel?
• Nincs semmi különösebb. Hiányzol mindenkinek és csináljuk az új albumot, ezzel pedig mindenki el van foglalva.
• Zelo? - sóhajtott.
• Nem tudom.
• Ezt, hogy érted?
• Alig beszélünk. Nem áll szóba velem és én se vele. Haragszom rá, amiért így bánt, és ezt tette veled. Van barátnője is, vagyis inkább mennyasszonya. - akaratlanul sírva fakadtam. Ennyit jelentetem neki? Ennyit, hogy ilyen hamar találjon valaki mást? Pedig én még a szívem mélyén valahol érzek iránta valamit. Nem tudom elfelejteni azt a sok szép régi emléket, amit tőle kaptam. A mindenem volt, de most már semmim. - Jessica sajnálom. - átölelt és egy puszit nyomott fejem búbjára. - Ha tudtam volna, hogy ennyire szereted még, akkor nem mondom el.
• Nem az a baj YongGuk.
• Akkor mi?
• Az, hogy… - sóhajtottam. - Terhes vagyok Zelotól YongGuk.
• Hogy mi? Terhes vagy?
• Igen.
• Az a hülye idióta. Most mit fogsz tenni?
• Tudnia kell róla hisz ő a gyerekem apja. Joga van hozzá, hogy megtudja.
• Szereted még?
• Nem. Most már nem. Ha ilyen hamar elfelejtett, akkor nem is szeret és soha nem is szeretett. - leült YongGuk. Felálltam és az ablakhoz sétáltam. - Szerettem. Mindig ő járt a fejembe. Akár mit csináltam csak érte csináltam. Nem becsülte meg. Abban reménykedtem, hogy talán még egyszer az enyém lesz. De nem. Ezek csak hiú ábrándok és azok is maradnak. Szenvedtem miatta sokat, de most már nem akarok. Most már tudom, mit kell tennem. Tudom, hogy ki az, aki engem tényleg őszintén szeret. - YongGuk átölelt hátulról.
• Én, szeretlek Jessica. Mindig melletted leszek még akkor is, ha tudom, hogy te sose fogsz engem úgy szeretni, mint én téged. - megcsókolt. Nem követelőzően csak egyszerűen lassan szenvedélyesen. Viszonoztam. Hiányzott már ez az érzés, amit hirtelen YongGuk iránt éreztem. Igen YongGuk. Ő biztos ott lesz velem akkor is, ha már nem szeret. Biztonságba érzem magam mellette hisz annyiszor megmentett már. - Mennem kell Jessi. Este még benézek, hogyha korán végzünk.
• Rendben. YongGuk holnap szeretnék Zeloval találkozni nálatok délután. El lehetne intézni, hogy senki ne legyen otthon csak ő?
• Persze. - megcsókolt és magához szorított. - Csak ne csinálj hülyeséget.
• Nem fogok. - újra megcsókolt.
• Szia. Mennem kell. Este még benézzek, ha korán végzek. Szia. - megint megcsókolt.
• Szia. - elment. Le tudtam végre ülni és végig gondolni a dolgokat. Nem szeret már Zelo. Már van valakije, de mégis találkozni akarok vele. A szemébe akarok röhögni. Még egy utolsót belé rúgni. Az én kis szőke hercegemből lassan egy kolduló szegény ember lett. Tiszta szívemből szerettem és bármit megtettem volna érte. YongGuk. Ő azaz ember, aki mindig is szeretni fog. Vele kell maradnom. Nem vagyok szerelmes belé, de valamit kezdek érezni. Gondoskodni fog rólam és nekem ez hiányzik a legjobban.

Eljött a másnap. Izgatott voltam, hogy találkozok Zeloval újra. Egész éjszaka azon gondolkodtam mit fogok tenni, mondani neki. Vajon mit fog hozzá szólni, ha meg tudja, hogy párhónap múlva apa lesz belőle. Lassan teltek az órák a percek, de végül eljött, azaz idő, amikor szembe kellett állnom Zeloval. Nagyon izgatott voltam, de le kellett idegességemet győzni. Vajon fel fognak ébredni bennem a régi égető vágyak? Nem, nem hiszem és nem is szabad. Zelo már a múlté. Besétáltam az ajtón és megkerestem Zelot. Szobájában feküdt zenét hallgatva. Meglátott. Felpattant oda jött hozzám és átölelt, de én nem viszonoztam.
• Jessica szerelemem. Hogy kerülsz ide? Tudod, hogy hogy hiányoztál. - megcsókolt.

 

24.rész: Nézzük csak!

24. rész

B.A.P

A hat fiú úgy éli életüket, mint Jessica előtt. Két kivétellel. Zelo vőlegény és egyre rosszabb abban, amit csinál. 2 hónapja hagyta el Jessica minden szó nélkül. Okát tudta miért hagyta el, de fájt neki, hogy szó nélkül ment el. Belülről egy összetört fiú raboskodik, akit szülei igazságtalansága zárt be, de kívülről olyan, mint egy hős szerelmes ki állandóan szerelmére gondol. Igen szerelmére gondol, de az nem Ha SuBin hanem Jessica. Éjjel nappal rá gondol és várja, egyszer talán újra besétál életébe boldoggá tenni azt.
• Csak még egyszer. - akár hányszor mondja, ezt mindig arra gondol, csak még egyszer lennél enyém Jessica… csak utoljára. Csak még egyszer láthatnálak nevetni. Csak még egyszer mondanád nekem azt, hogy szeretlek. Csak még egyszer szidnál le ok nélkül. Nem bánnám, ha ütnél, szidnál, aláznál, de legalább addig is rám gondolsz, velem foglakozol. Csak még egyszer utoljára szeretném megcsókolni szád.

Yongguknak is hiányzik Jessica. Sőt az összes fiúnak. Megszerették ezt a lányt ki kívülről ártatlan, végtelen bárány, de belülről egy vad farkas. Nem merte felhívni még YongGuk. Nem tudta mit fog Jessinek mondani, ha megkérdezi, mi van Zeloval. Tépelődött magában. Vajon mit csinál? Hol él? Jól van-e? Nem akarta sose megbántani Zelot és Jessicat sem akarta tőle elvenni, de nagyon szereti és ez ellen nem tud semmit tenni. Próbálta számtalanszor elfelejteni, míg velük élt. Minden este más lányoknál töltötte idejét, de mikor haza ment mindig Jessicaba ütközött. Ilyenkor azt látta jónak, ha bunkó lesz vele. Egy idő után már nem használt ezért próbált hozzá közeledni. Akárhányszor szomorúnak látta szíve tört össze. Zelo megígérte neki, hogy boldoggá fogja tenni, ha újra övé, lesz ezért ment érte annak idején és ezért hozta el arról a borzasztó helyről. Innen kezdve nem volt megállás. Egyre jobban vágyott rá. Egyre jobban magának akarta ezt a lányt. Próbált ellene tenni, de nem tudott. Hányszor de hányszor szenvedet miatta. Ostorozta magát, de nem használt semmit, érzelmei erősebbek voltak bármi másnál. És most is csak szenved és talán jobban, mint Zelo. Mondom talán. Most is az éjszakákat járja, próbálja újra elfelejteni Jessicát hisz tudja, soha nem látja többé. Zelo elintézte neki. Minden estének ugyan az a vége elmegy, leissza, magát majd elmegy egy újabb lánnyal egy olcsó motelba. De mikor elaszik, csak őt látja és reggel minden szörnyű reggelen bűntudata támad. Jessica kell neki senki más. Érzései egyre erősebbek iránta.

A fiúk nem vesznek észre semmit YongGuk és Zelo szenvedéséből. Feltűnt nekik, hogy Zelo egyre bénább, de a szerelemnek vélték az egészet. Nekik is hiányzik Jessi de nem annyira, mint a legfiatalabb tagnak és YongGuknak. Bennük is nagy nyomot hagyott és nem értik Zelo, hogy lehetett ilyen idióta, hogy elhagyott egy ilyen lányt egy beképzelt milliomos dögért. Igen SuBinnel meg gyűlt a bajuk. A fiúkra úgy tekint a lány mintha bejáró nők lennének. Próbáltak vele kedves lenni, de nagyon hamar rá jöttek, hogy ez a csaj úgy néz, rájuk mintha valami cselédek lennének. Számtalanszor összevesztek már Zeloval e miatt. Nem foglalkozik, velük el van a saját kis világában. Abban a világban ahol ezer meg ezer Jessica várja. Teljesen megsemmisült. Nem érdekli, amit csinál, csak az érdekli, hogy újra találkozzon azzal a lánnyal, aki miatt újra ilyen állapotban van. Gyötri a bűntudat. Haldoklik. Várja, hogy Jessi szerelmes csókja felélessze őt a rémálmok tengeréből. Csak álmodik, hiteti el magával, de legbelül tudja, hogy ez a szörnyű valóság mely elől ő sose fog elszabadulni. Fáj neki, amit a múltba tett. Ha tehetné, mindent előröl, kezdene, és nem engedné, hogy életébe bele szóljanak. Felemészti a jelen állapot. Senki se boldog. Jessica volt nekik a fény mely a sötét szórakoztató iparból kirángatta őket ha csak pár órácskára is.

23.rész: Újra Szöul

Hogy mi van? Én terhes? Ezt nem akarom elhinni. Zelotól? Hiszen mi mindig… a francba nem legutóbb nem. De hogy nem vettem észre, hogy nincs velem valami rendben?
• Doktor úr ez egészen biztos?
• Igen hölgyem maga gyereket vár. Kéthónapos terhes.
• De, hogy lehet az?
• Ezt magának jobban kell tudnia. - mosolygott rám. - Tudja ki a gyereknek az apja?
• Igen. Sajnos tudom.
• Ott lesz ön mellett? Fog magának segíteni?
• Nem.
• Lesz valaki ön mellett vagy valaki, akire támaszkodhat?
• Nem. Egyedül leszek és így lesz a legjobb.
• Felajánlhatok még valamit. El is vetetheti a gyermekét, hogyha szeretné, mert, ahogy érzem ez egy nem kívánt terhesség és most ne haragudjon meg, de maga elég fiatal az anyasághoz.
• Ha 16 évesen nem akartam elvetetni a gyerekemet, akkor most se fogom. Akarom, ezt a babát mindennél jobban higgye el.
• Maga már volt terhes? És egyedül neveli?
• Nem. Meghalt. Elvetéltem.
• Akkor ennek a veszélye most is fen, állhat. Kérem jövő héten jöjjön vissza és keressünk önnek egy nőgyógyászt.
• Jövő héten már nem leszek Tokyoba, Szöulba vettem házat.
• Akkor viszont sok sikert és sok boldogságot kívánok, de feltétlenül keressen orvost.
• Úgy lesz Doktor Úr. Köszönöm szépen. Viszontlátásra.
• Viszlát. - én gyereket várok? Már megint? Hogy lehetek ilyen marha. A főnök is jól kibaszott velem. Miért pont Szöulban kaptam tőle házat. Megmondtam neki, hogy nem akarok vissza menni. Mi lesz, ha találkozok Zeloval? Mit fogok neki mondani? Nem akarok oda visszamenni. Gyerekem lesz. Újra. Őt nem fogom engedni, meghalni. Nem bánthatja senki sem. És Zelo… meg fogja tudni, de nem, fogja látni. Tudnia kell róla hisz az övé. Egész úton tépelődtem, hogy most vajon mi fog velem történi. Mit csinálok egyedül? Nem fog menni. Nem fogom tudni felnevelni hisz még én is gyerek vagyok. Gondolkoznom kellett volna mielőtt bármit tettem volna. Nem lett volna szabad újra az érzéseimre hallgatni. Akkor kellett volna belső hangjaimat gyökerestül kiirtani mikor először dobbant meg a szívem Zelo iránt. Nem kellett volna elcsábulnom gyönyörű hangjától. Nem kellett volna hagynom, hogy szemei rabságba ejtsenek, és szívem ne tudjon másra vágyni. Olyanak kellett volna maradnom amilyen voltam. Vad és megfékezhetetlen. Nem kellett volna elmennem Koreába. Nem lett volna szabad.  Haza értem és bementem szállásomra. Naoya várt rám.
• Na, mi volt?
• Semmi közöd hozzá. Húzzál innen ki felé.
• Jól van már. Apám keres téged.

• Ongenkidesuka? - kérdezte főnököm, ahogy leültem elé.
• Ije. Holnap szeretnék indulni Szöulba uram.
• Mi a baj Jessica? - újra olyan volt velem, mint régen. Apáskodó. Oda jött mellém és leült. - Mi a baj?
• Terhes vagyok. El kell mennem, mert nem szeretném, ha a gyerekemnek itt kéne felnőnie.
• Ezt megértem. Én se akartam, hogy a fiam itt szülessen meg, de az anyja nagyon makacs volt. Szeretett engem és sajnos velem együtt ezt az életet is. Hasonlított rád. Mindig mindent jól akart csinálni és makacs volt, mint te. S látod mi lett a következménye makacsságának. Ha fiamban nem japán vér csörgedezne már rég letaszított volna trónomról, de legalább tiszteli őseit. Ki a gyerek apja? Az a Zelo kölyök, akit a fiam mindig emlegetett?
• Igen ő. 
• Szereted?
• Igen. Vagyis hát nem tudom.
• Látom, hogy igen. Te magad is tépelődsz. Vágysz utána. Látom rajtad mikor rád nézzek. Nem tudsz még gondolatban sem elszakadni attól a fiútól. De kérdem és akkor miért hagytad el? Miért jöttél ide? 
• Ez bonyolult és Uram, ha megbocsát, nem szeretnék róla beszélni. Megyek, összeszedem a cuccom és még holnap elmegyek. Akkor rendben van a ház, amiről beszélt nekem Uram?
• Igen az a ház a tied. Megdolgoztál érte. Ha bármi bajod van, tudod, hogy hol vagyok. Jessica vigyázz magadra. Megtiltottam a yakuzáimnak és a fiamnak is, hogy zaklassanak téged. Ha így történne, szólj nekem és én intézkedem. Te vagy a legjobb emberem Jessica. És őszintén szólva a leghűségesebb is.
• Köszönöm Uram. Köszönök mindent.
• Na, menj, készülődj. Jó éjszakát, és ha holnap nem találkoznák sok szerencsét az életben és ne feled el azt, amit eddig tanítottam neked.
• Úgy lesz uram. 

Szöul. Milyen kicsi és békés innen fentről. Zelo ott van benne valahol és én pedig nem sokára újra láthatom. Nem fogok vele semmit újra kezdeni, de akkor is valamit még mindig érzek iránta és ez az érzés nem fog elmúlni. Ő volt életemben az a fiú, akit tényleg tiszta szívemből szeretem, de neki ez nem volt elég jó. Látni akarom és meg akarom neki mutatni, hogy nélküle is megyek valamire. Igaz ő járt az eszembe mikor embert kellett ölnöm, de mégis, nem haragszom, rá hisz neki köszönhetem, hogy életem új szakaszába léptem egy gyermekkel a pocakomba. Nem sokára anya leszek és gondoskodnom kell gyermekemről. Szerencsére sok pénzt kaptam munkáimért így jó pár évig gondtalanul tudok élni utána pedig csak, megpróbálkozok ezzel a szórakoztató iparral. YongGuk drága YongGuk te leszel az első, akivel találkozni fogok. De vagy azaz ember, aki az utolsó percekben is mellettem volt. Nem hívtál fel ez tény mióta elmentem tőletek, de biztos vagyok benne, hogy nem felejtettél el. Tudom, jól mit érzel irántam. Éreztem és érzem. Olyan jó ember vagy. Mindig kiállsz mindenki mellett akár megérdemli akár nem. Én nem érdemeltem meg egyszer se, hogy ki állj mellettem, de te számtalanszor meg tetted már. Nehéz téged elfelejteni. Olyan jó rád gondolni. Melegség önt el akárhányszor nevedet suttogom.

Terhes vagyok YongGuk. Nem fogom kérni, hogy segíts. Nem fogok a nyakadra járni, hogy szánalomból legyünk együtt. Majd az idő ad nekem új szerelmet ha ad.

22. rész: Csak múlt van semmi jövő, de talán lesz valami jó a jövőben

22. rész

Az izzadság úgy folyt rajtam mintha a zuhany alól jöttem volna ki. Mellkasom nem akart engedelmeskedni nekem s minden áron többnél több levegőt akart magába szippantani. Lábaim remegtek, szemeimmel nem láttam rendesen.  Egy kimerítő edzésem ért végett. Már egy hete itt vagyok, de még mindig csak edzek. Nem felejtettem el annyit, hogy ennyit kéne dogoznom és tanulnom. De inkább csinálom ezt, minthogy embert öljek. Még nem állok készen rá. 
• Denem gyere! Hív a főnök.
• Megyek. - bementem szobájába tisztelettudóan lehajtott fejjel.
• Konichiwa! - borítékot dobott elém. - Kata wa. - kinyitottam a borítékot és egy férfi volt a képen. - lehajtottam a fejjem ezzel jelezve, hogy értettem. Kimentem szobájából és az enyémbe mentem. Kivettem a boríték többi tartalmát. Kuran Naokonak hívták a férfit. Üzletember volt, aki a yakuzáktól kért kölcsönt. Nem fizetett. Nekem pedig meg kell ölnöm. Nem akartam. Holnap kellett volna megtennem, de nem akartam addig várni. Ma akartam, hogy minél hamarabb túl legyek rajta. Ezért még az nap este elmentem és végeztem vele…

A Hold kacér táncára hívott, ahogy hajamat simogatta mikor a sötétben bujkálva sétáltam haza a nem éppen könnyű feladatom után. A csillagok nem néztek rám. Szégyellték lényem és nem akartak tudomást venni rólam. Csak a Hold. Csak az nézett rám büszkén csak ő uralta az eget.   Haza mentem kimerülve. Lemostam magamról a vért átöltöztem és kiültem az udvara. Nyögéseket, sírást, panaszos imákat és egy nő sikolyát hallottam. Felvettem masamunemet és a hang irányába mentem. Egy férfi akarta bántani azt a fiatal lányt, akinek a hangját hallottam. Szegény lány. Már nem volt rajta semmi.
• Enged el te disznó!
• Hmmm… jöttél játszani?
• Igen. - elő vettem kardom és ő csak szemtelenül vigyorgott.
• Azt hiszed, megtudsz ijesz… - nem bírta kimondani. Egyetlen suhintás kellett és át vágtam a torkát. Összeesett és holtan esett a földre. Nem bírtam meg állni, hogy ne öljem meg. Ridora emlékeztetett és arra, hogy engem senki nem védet meg tőle. Rá tettem a lányra a kabátom majd vállamra vettem és bevittem lakhelyemre. Egy éjszakára legalább biztonságba lesz. Ő az ágyon aludt és pedig a földön ültem éberen. Figyeltem. Nem akartam, hogy bárki is bejöjjön. Nem akartam, hogy valamelyik dög rátegye mocskos kezét erre az ártatlan lányra. Én voltam azon az éjszakán az ő őrangyala. Nem hagytam egy percre se magára. Bárcsak Zelo is ilyen lett volna velem akkor, amikor bajban voltam. De ő nem volt ott. Helyette YongGuk volt az én megmentőm.

Mikor reggel felkelt nem szólt hozzám. Mondtam neki, hogy nem akarom megölni se bántani, de akkor se szólt hozzám.

• Köszönöm. - szólalt meg estefelé.
• Hagyjuk.
• Te lány vagy akkor miért csinálod?
• Mert muszáj.
• Kérlek, taníts engem.
• Nem lehet.
• Miért? 
• Mert megölnének. Haza viszlek, gyere. - szegény nyomor negyed volt az otthona. Családja alig tudott megélni, de amijük volt azt nagy becsben tartották és vigyáztak rá. Össze fogó család volt. Egymást támogatták. Pénzből hiány volt, de szeretettből és hálából nem volt hiány. Több volt nekik ez által, mint bármelyik gazdag embernek. Megígérte a lány, hogy vigyázni fog magára.  Mikor vissza értem főnököm dúlt fúlt.
• Jessica nem ölhetsz többet. Nem tartod be a szabályokat. Azt mondtam, hogy ma öld meg a fickót. Nem ma tetted meg. Csak azért nem vágom le a kis újad vagy ölek meg, mert sokat tettél értem régen. Hamísítani fogsz.

 

 2 hónap. Ennyi kellett a házhoz. Állandóan Zelon járt az eszem és YongGukon. Még egyszer se hívott fel, pedig ha tudná, mennyire hiányzik. Hallani akartam végre hangját, de sajnos nem tudtam. Szenvedek Zelo és magam miatt. De legjobban Zelo miatt. Annyira hülye voltam, hogy hittem neki és bíztam benne. De annyira ártatlannak látszott. Mellette nem féltem kimutatni azt, amit éreztem. Újra gondtalanak és gyereknek éreztem magam.

Beteg lettem. Állandóan hányingerem volt. Fáradt is voltam és az ágyból alig bírtam ki kelni Elkaptam valami hülye influenzát vagy mit és ezért elmentem orvoshoz. Kénytelen voltam. A főnök küldött el. Nem akarta, hogy valami bajom legyen. Beértem a rendelőbe majd csöndbe helyet foglaltam és vártam. Gyűlölök orvoshoz járni, de ki szeret? Körbe néztem és mindenütt meggyötört, fáradt arcokat láttam. Az élet gonosz játéka ez. Az idős emberek múltjukról beszélnek.  Milyen volt régen, menyivel más volt a világ mielőtt fiatal gazdag kis mitugrászok nem voltak. Szolgaként dolgoztatták őket most pedig a múlt fájó nyomait kell elszenvedniük magukon. Rám néztek majd elkezdtek bámulni. Szemükbe megvetés és düh volt. Pedig nem is ismernek. Azt se tudják, ki vagyok, azt se tudják, mit akarok. Ellenségesek azokkal az emberekkel, akik nem olyanok, mint ők. Nem lehet, az nem lehet, hogy a világ ennyire gonosz legyen. Nem vagyok idevaló ez tény, de nem akarok senkinek se ártani. Már nem. Dühöm már rég lecsillapodott a világ ellen. Azok az emberek ellen, akik ártottak nekem, akik nem engedtek élni. Bosszút álltam már rég. Már nincs miért harcolnom. Sötétedet, de a rendelő még mindig teli volt. Néhányan már elmentek azok közül, akik undorodva néztek rám, de még így is túl sokan voltak ellenem. Lehajtottam fejem és a fehér csontszínű járólapot néztem. Oly tökéletesen feküdt helyén. Láthatólag makulátlan volt, nem volt benne hiba. Büszkén uralta területét s nagyságával hangoztatta „ Hééé látod, én tökéletes vagyok” Néztem s találtam benne hibát. Megtudtam titkát és már nem volt többé büszke. A Nap nem járt rajta többet s a természetes fény helyet már csak a mű fény uralta őt. Behódolt neki és kénytelen volt magán elviselni. Olyan, mint Zelo és én. Nekem is van foltom és most már neki is. Mindketten tisztességtelennek vagyunk. Most már én sem istenítenem. Őt is ugyan úgy gyarló embernek tartom, mint a többi embert. A rózsaszín köd elszállt örökre. Zelo a múlt. Végre behívtak. Elmondtam a doktornak a panaszom majd ő egy sor vizsgálatot végzet rajtam. Megtalálta a bajom.

• Maga nem beteg hölgyem. Maga terhes.

21.rész: Japán

Zelo

A francba nem akartam azt a pofont. Próbáltam megcsókolni Jessicat de ellökött magától. Berohant a házba én pedig mentem utána. Nem akartam, hogy bármelyik fiú hamarabb rá találjon, mint én, főleg YongGukot.  A szobámba volt bezárkózva és zokogott. Próbáltam bejutni, de hiába.
• Jessica kérlek, engedj be.
• Nem. - hallottam a hangját. 
• Mi folyik itt? - na, már csak ez hiányzott. YongGuk jött oda hozzám. 
• Semmi.
• Tűnj el Zelo. Gyűlöllek. 
• Mit csináltál vele?
• Semmit. - kattant a zár és Jessica jött ki rajta és menekült YongGuk ölelésébe.
• Igazad volt YongGuk. - mondta neki sírva teste pedig remeget. Majd elengedte és a nappali felé vette az irányt Jessica.
• Mit műveltél?
• Semmi közöd hozzá. - és becsaptam az ajtót. Történt velem valami, amit senkinek sem mondhatok el. Anyám egyszer felhívott és azt mondta, hogy el kell vennem egy nagyon gazdag lányt, ha nem, teszem, ki tagadnak. Ez kegyetlenség hisz az én életemről van szó. Tudja anya, hogy mennyire szeretem őket de Jessicat is szeretem. Muszáj volt vele úgy viselkednem, ahogy viselkedtem, de nem akartam azt a pofont. Nem akartam megütni hisz szeretem. Igazság szerint nem is hívott fel Szongjon csak ki találtam hátha így könnyebb lesz neki. Nem, nem lett könnyebb. Tudom ez az én hibám, hogy nem állok ki magamért anyámékkal szemben, de nem tehetek róla hisz szeretem őket. Tegnap elcsábultam. Nem bírtam magam türtőztetni, mert láttam milyen szomorú és magányos. Tudtam, hogy nem sokára eljön, ez a nap mikor el fogunk válni, de nem akartam, hogy ilyen gyorsan. Drága szerelemem minden percet ki akartam veled élvezni. Mindet.

Jessica.
YongGukal feküdtem egy ágyban mikor felkeltem éjszaka. Döntöttem szó nélkül elmegyek. Belopakodtam Zelo szobájába és halkan összepakoltam cuccomat. El kell hagynom nem, várhatom meg, hogy olyan legyen, mint Rido. Nem szeret már. Nem baj. Leírtam YongGuknak a telefonszámom, amit csak ő tud és kiléptem a B.A.P dorm ajtaján. Meg kellett tennem. Új életet kell kezdenem egyedül függetlenül. Nem volt pénzem és úgy döntöttem elég a rózsaszín ködből újra beállok valamelyik soromba. Yakuza vagy vámpír vadász? Már nem hajt a bosszú a vámpírok iránt. Naoyaék pedig munkát ajánlottak és tudom, hogy jól fizetnek. Kell, egy ház ahol egyedül élhetek. Elmentem Tokyoba és felkerestem régi főnököm. Jessica Denem újra önmaga. Kegyetlenebb és szívtelenebb leszek, mint amilyen voltam. Előre fogok, most már nézni nem törődök a múlttal. El kell felejtenem mindent. 

Belépve Tokyo nyomor negyedébe, ami a kurvák, narkósok, csövesek és szegény soktagú családok otthonául szolgált elő törtek bennem a régi emlékek. Én is itt éltem. Nem fogom ezt elfeledni soha. Próbáltam segíteni az embereken, de mindig rajta kaptak ezért mindig keményebb kiképzésekben volt részem. Kegyetlenek voltak velem. Kegyetlenné tettek, de mára már elpuhultam. Össze kell szednem magam, mert talán életemet fogom itt és ilyen körülmények között leélni. Eljutottam egykori yakuza főnököm nappali szállás helyére. Nem volt cirádás feltűnő épület egyszerű hagyományos japán épület volt. Remegve mentem be elé, mert talán most meg is ölhet. Letérdeltem előtte alázatosan.
• Anata wa ? Nanze koko ni iru no desu ka?
• Hai.
• Miért jöttél? Megmondtam szabad vagy.
• Pénzre és házra van szükségem.
• És a fiam?
• Uram elnézését kérem, de nem értem mit kérdez.
• Miért törted el a lábát?
• Bántott. Nem értette meg, hogy nem akarok megölni senkit. Tudom uram, hogy számít a munkámra, de elnézését kérem, mert nem volt szándékomban embert ölni.
• A fiam meg kereset?
• Igen uram.
• És azt akarta, hogy embert ölj?
• Igen. 
• Ez akkor volt mikor eltörted a lábát?
• Igen.
• Veled akarta elvégeztetni a munkáját. Jól tetted, hogy ki álltál magad mellett majd kap még ő én tőlem. Milyen munkát szeretnél?
• Amilyent ad uram.
• Hát most bérgyilkosból, hamísítókból, dílerekből elég van egy csoportot kivéve.
• Ne. 
• Nyugi nem tennék egy ilyen jó embert ki az utcára, de nem foglak sokáig dolgoztatni csak addig, amíg meg nem lesz a házad. Nem akarom, hogy úgy járjunk, mint múltkor. Vigyétek edzeni egy kicsit el, van, puhulva látszik rajta.

 

20.rész: Vége

20. rész

Zelo és a többiek elköszöntek tőlem és elmentek. Azt hittem YongGuk még mindig itthon van ezért elindultam megkeresni a lakásba. Nem találtam sehol. Biztos hamarabb elment, mint a többiek. Egyedül voltam és unatkoztam. Kitakarítottam a lakást, mert enyhén szólva disznók. Énekléshez értenek, de takarításhoz nem. Túl hamar végeztem és még mindig unatkoztam. Úgy döntöttem találkozok JiYonggal. Most már úgyse tud velem kikezdeni és amúgy is régen láttam már. Felhívtam és megbeszéltem vele egy találkozót. Egy kávéházban találkoztunk. Mikor meglátott felállt és indult felém tárt karokkal.
• Jessi baby.
• Szia GD. - átöleltük egymást.
• Gyere, ülj le! - invitált az asztalhoz. - Mesélj, hogy vagy?
• Jól. És te?
• Én is, de mi történt az arcoddal?
• Verekedtem.
• Zelo volt az?
• Nem dehogy. Egy régi lerendezetlen ügy.
• Legyek kíváncsi?
• Ne. 
• Mesélj mi újság?
• Semmi csak gondoltam talizhatnák. Nem jó egyedül lenni. Unatkoztam. Remélem, rá érsz.
• Persze, hogy ráérek. Nem jársz suliba?
• Nem. 
• Akkor hol laksz? Mert mikor elmentem hozzád azt mondták már nem laksz ott.
• Zeloékkal. Na, gyere, elmesélek mindent, de akkor kísérj el vásárolni.
• Kihasználsz? - kérdezte viccelődve.
• Nem. Ezt vedd úgy, hogy tartunk egy csajos délutánt.
• Jaj de vicces ma valaki. De azért menjünk shoppingolni. - egész nap oda voltam vele. Beszélgetünk és elmeséltem neki mindent, ami történt velem az óta mióta nem láttam. Néha elszörnyedve hallgatta történetem máskor pedig nevetett. Mindenhez volt valami véleménye és így ezerszer jobb fej volt, mint mikor rám akart mászni. Közelebb kerültünk egymáshoz barátilag és én is sok mindent megtudtam róla. Elvitt Zeloék koncertjére, de maradni már nem maradt velem ott. A színfalak mögött vártam a fiúkat, hogy végezzenek. Őrjöngtek a rajongók és újra meg újra csak őket akarták. Boldogan jöttek hátra felé csak Zelo és YongGuk viselkedett egymással olyan furcsán.
• Sziasztok, fiúk. Állati jók voltatok. 
• Köszönjük. - mondták. Oda mentem Zelohoz és átöleltem, de ő nem viszonozta.
• Szia Zelo.
• Miért nem vetted fel a telefont? Hívtalak nem egyszer.
• Nem hallottam. - kotortam a táskámban a telefonért. Nem találtam. - Bocsi otthon hagytam.
• Akkor hol voltál egésznap?
• Találkoztam egy haverral.
• GD mi? - bólintottam. - Gyere csak velem. - megfogta a kezem és bevitt az öltözőjükbe majd magunk után bezárta az ajtót. - Na, ide figyelj Jessica. - dörömböltek az ajtón.
• Hülye gyerek engedj már be minket. - kiabált YongGuk.
• Ne zavarjatok már.
• Zelo haladjál kifelé. 
• Öt perc beszédem van Jessicaval.
• Jó kaptok 5 percet. - szólt közbe DaeHyun.
• Na Jessica mit akarsz te valójában? Mi a fene ütött beléd? GD? Nem vagy normális.
• Csak barátok vagyunk.
• Úgy, mint múltkor mi? Majdnem az ágyába kötöttél ki.
• Te nem vagy normális. - indultam az ajtóhoz, de ő megfogott ás a falhoz vágott. Fájt a hátam, ahogy a falnak ütköztem és hangjától visszhangzott a szoba. Falnak nyomott és úgy csókolt vadul. Minden egyes alkalommal egyre durvább lesz. Nem akarom, hogy ennél durvább legyen. Akkor volt jó mikor először voltunk együtt. Most olyan mintha sexszel büntetne. Nem akarom, hogy ezt tegye velem, de még is tetszik. Újból átadtam ott magam neki helyben, de mikor befejeztük megbántam. Állatnak éreztem magamat. Máskor is csinálta ezt velem, de a tegnapi éjszaka után azt hittem abba fogja hagyni. Felöltöztem és kirohantam az öltözőből. Nem futott utánam, de hangját még hallottam, ahogy nevetett a fiúkkal. Haza sétáltam egyedül. Hosszú volt az út, de megérte. Tudtam gondolkodni és egyedül voltam. Késő este értem haza Zelo pedig várt már az ajtóba.
• Zelo mit csinálsz te itt?
• Hol voltál már megint? 
• Haza sétáltam, mert gondolkodnom kellett. 
• Min?
• Mindenen.
• Miért? Haragszol rám? Nekem kéne rád. - közeledett. 
• Zelo hagyj békén. Elegem van.
• Miből? Belőlem?
• Igen. Mindig megfektetsz, ha valami bajod van velem.
• Régen azért panaszkodtál, mert nem értem hozzád. 
• Igen, de előtte se voltál más milyen.
• De azt mondtad tetszik.
• Igen. Eleinte tetszett. De most kezdem úgy érezni, hogy csak játszol velem.
• Én te veled? Nem gondolod, hogy te játszol én velem? 
• Ezt, hogy érted?
• YongGuk.
• Mi van vele?
• Azt hitted nem veszem észre? Azt mondta széplány miatt verekedet és ezt olyan hangsúllyal mondta, mint mikor szerelmes. Te is az vagy belé? Mit kereset ott veled?
• Mert te nem jöttél utánam ő pedig utánam jött, mert féltet. Te is ilyen voltál régen. Mi változott?
• Becsaptál.
• Én? Mikor és mivel?
• Szongjon felhívott mikor ide költöztél, hogy te mondtad a szüleidnek, hogy mondják nekem azt, amit mondtak. Te pedig hazudtál nekem.
• Te idióta. Akkor higgyél neki. Inkább neki hiszel, mint nekem? Hát te nem vagy normális.
• Jessi én, már nem szeretlek úgy, mint régen.
• Akkor miért fektettél meg? Kihasználtál?
• Igen. - adtam neki egy pofont, de visszakaptam tőle.

 

19. rész: Újra talán

 

Aludtam. Végre gondtalanul. Arra ébredtem, hogy valaki a fejemet cirógatja. Zelo volt az. Ott feküdt mellettem és mosolygott rám. Kis fiús arca csak úgy ragyogott a napfényben.
• Szia. - köszönt és megpuszilta homlokomat.
• Zelo. - parancsolni akartam könnyeimnek, de nem tudtam. Zokogni kezdtem. Ne haragudj rám Zelo. Csak ez járt a fejembe.
• Mi a baj? 
• Semmi. – szipogtam.
• Ne sírj. - magához ölelt. - Tudom mostanában nagyon elhanyagoltalak és kérlek, bocsáss meg ezért. De annyira fáradt voltam. Tudnod kell te vagy nekem mindennél a legfontosabb. Nem akarlak elveszíteni. - egyre jobban gyötört a bűntudat. 
• Hiányoztál Zelo ezt tudnod kell. Nagyon szeretlek. Kérlek, ne legyél többet ilyen velem. Több időt is tölthetnék együtt. Most úgysem dolgoztok egy ideig vagy igen?
• Nem. Holnap lesz egy koncert és kész. De tudod mit. Tudsz gördeszkázni?
• Nem tudok. - feleltem nevetve.
• Gyere. Kimegyünk a parkba és megtanítalak.
• Most?
• Igen. Gyere, öltözz. Vagy nincs kedved hozzá?
• De hogy nem. - Zelo felpattant az ágyról és indult az ajtó felé. - Zelo várj meg!

A park helyett elmentünk egy régi benzinkút parkolójába deszkázni. Zelonak nagyon jól ment, de nekem nem. Mindig elestem és mindig az lett a vége, hogy Zelo röhögött rajtam.
• Te ezt élvezed mi? - kérdeztem tőle nevetve.
• Még szép. Megígérem nem nevetek többet rajtad. Na, még egyszer próbáld meg. - abba a pillanatban el is estem. Zelo persze megint nevetett. Nem is ő lenne, ha nem nevetne.
• Azt mondtad nem nevetsz. - indultam felé ő pedig el kezdett futni. Utána futottam, de nem sikerült elkapni. Azt színleltem, hogy meghúztam a lábam és erre ő már oda jött hozzám. Mikor leguggolt mellém rá ugrottam és a földre tepertem.
• Te kis boszorkány.
• Ne nevessél. - mondtam neki röhögve. 
• Mert mi lesz? - most én kerültem a földre. Megcsókolt és végre szenvedélyesen. Éreztette velem, hogy még mindig szeret. Én hülye meg amit levágtam ma YongGukkal. Nem vagyok normális. De csak az járt az eszembe, hogy Zelo elhanyagolt és kellett valaki, aki nem. - Gyere szerintem jobb lesz, ha most azonnal haza megyünk. - rám kacsintott. Mintha mi sem történt volna, úgy viselkedik. Hogy tud ilyen lenni? Elfelejtett volna mindent, amit az elmúlt egy hónapban tett volna velem? Megérkeztünk a házhoz. Zelo kézen fogva vezetett be, de az ajtóba megálltam.
• Zelo nekem ez így nem jó. Úgy viselkedsz mintha mi sem történt volna. Tudom, nem kérhetlek számon, mert én se vagyok különb és sajnálom. De kérlek, mond meg őszintén szeretsz te engem?
• Jessica fáj, hidd el, hogy úgy viselkedtem veled, de igen szeretlek, és most próbálok mindent jóvátenni. Kérlek, szépen ne haragudj rám.
• Nem haragszom.
• És amúgy is úgy érzem elmulasztottam pár kötelességemet.
• Mit? - kérdeztem tőle értetlenül.
• Gyere meg mutatom. - megfogott felvett és megcsókolt. Addig csókolt, amíg be nem értünk a szobába. Letett az ágyra és rám mászott. Nem akartam, hogy ő irányítson én akartam. Lelöktem magamról és én másztam rá. Ráültem és leráncigáltam róla pólóját. Apró csókokat leheltem mellkasára, amit ő kisebb nyögésekkel díjazott. Lenyúltam nadrágjához. Nem engedte és megint én voltam alul.
• Zelo…
• Nem bírom tovább. - levette pólómat, melltartómat. Először csak simogatta a hasamat és a melleimet, de utána már ő is csókolgatott. Nyakamat harapdálta, szívogatta megint és nem haladtunk előre, ami egy kicsit kezdett idegesíteni.
• Zelo kérlek
• Mit? - kéjes vigyorral kérdezte meg.
• Kérlek.
• Mit? - megkérdezte újból. Lenyúltam a nadrágjához, de nem engedte. - No, no kislány. - lentebb ment egészen le a nadrágomhoz. Levette rólam és a sajátját is levette. És még most se. Kínzólassúsággal cirógatta, csókolgatta a hasam.
• Zelo kérlek.
• Nem még. - meguntam letepertem és rá ültem. Ráültem és lovagoltam rajta. - Ezt már szeretem. - egyre gyorsabbra vettem a tempót. Én is és ő is nyögöttünk s már nem sok kellett, hogy elérjem azt, amit mindig is el akartam. Zelo levett magáról és lefektetet az ágyra úgy hatolt belém férfiasságával. Nem kímélt megint kegyetlenül játszott velem. - Jessica… - már megint nevemet kiabálta. - el kell… hinned nagyon szeretlek… Ahhh nem… igaz. Nagyon… hiányoztál.
• Kérlek…még. - nem kiabáltam csak csöndbe mondtam neki. Tudom, hogy szeret, de akkor is nem mentség, amit csinált velem. Kínzott és kegyetlenebb volt, mint Rido. Szívemet törte szét minden egyes tettével, de akkor is kész voltam neki újból megbocsátani. Újból és újból oda akartam magam adni neki. Hadd legyek az övé, csak az övé. Elélveztünk mind a ketten. Betakart és elaludtunk.

Még mindig aludt mikor felkeltem. Este volt már. Felvettem pólóját és kiültem a teraszra. Néztem a Holdat, ahogy uralja az eget. Hiányoznak a többiek. Nagyon is. Mi lehet most velük? Tudnak róla, hogy már megint megöltem egy embert? Legutóbb mikor ez történt majdnem megölt a szövetség. Kazuya mentett meg. Ő volt a legjobb barátom. Ő tanított meg mindenre. Talán már feleségül is vette Yukit. Annyira szerette azt a lányt. Gyönyörű az égbolt. Csillagok rendezetlenül sorakoznak és egyik fényesebb a másiknál. Mikor legutóbb meg akartam őket számolni a démonjaimmal küszködtem. Magányos voltam és nem akartam senkivel se beszélni. Most nem vagyok, magányos csak nem tudom, mit kezdjek az érzéseimmel. Kétfelé húz már a szívem. A legerősebb és legbiztosabb Zelo de YongGuk iránt se vagyok már közömbös. 
• Jessica. Nem tudsz aludni?
• Nem YongGuk nem tudok.
• Zelo?
• Alszik, mint a bunda.
• Hát hallottunk mindent.
• Jaj YongGuk annyira sajnálom.
• Felejtsd el! Ne kérj bocsánatot. Ha szerelmes az ember, akkor szerelmes. De ne felejtsd el, hogy én is az vagyok és bármit megtennék érted. Zelo csak kihasznál, vedd észre. Eleinte lehet, hogy szeretett, sőt biztos, de ma már nem hiszem. Nem akarlak, tőle elvenni messze álljon, ez tőlem csak nem akarom, hogy összetörj. Szeretlek, érted? S azt akarom, hogy boldog legyél.
• YongGuk értékelem, hogy ilyen őszinte, vagy de én és te csak legyünk barátok egyelőre. Oké?
• Jessi rám számíthatsz, ha bármi bajod lenne.
• Tudom. Bemegyek jó, mert ha felkel, és nem talál, ott elég morcos tud lenni.

Zelo:
Reggel volt mikor felkeltem. Nem tudom már mikor aludtam ilyen sokat egyszerre. Jessica még aludt mikor ébredeztem. Rajta volt a pólóm. Imád a ruháimban aludni, amit én nem is bánok. Felvettem bokszerem és kimentem a konyhába. Össze akartam valamit ütni Jessicának de nem tudtam, hogy mit kéne. JongUp, YoungJae és YongGuk már ott ült az asztalnál.
• Sziasztok. - köszöntem a fiúknak.
• Szia, Kölyök. - köszönt JongUp és YoungJae.
• Na, kibékültetek? - kérdezte JongUp.
• Ki - mondtam büszkén.
• És jó volt? - kacsintott YoungJae
• Igen.
• Na, én erre nem vagyok kíváncsi. - szólt közbe YongGuk. - Ide figyelj Zelo. - Zelo??? Eddig mindig kölyök voltam. - Ha már csinálod, akkor halkabban, ha lehet, mert nem vagyok kíváncsi rá. És mondok neked még valamit ha Jessicanak bármi baja lesz, mert te kihasználod, véged van megértettél? Ő nem egy játékszer, amivel úgy játszol, ahogy akarsz.
• YongGuk te hülye vagy. Miért használnám, ki mikor szeretem? Féltékeny vagy? Van egy rossz hírem Jessica az enyém.
• Hidd, el bármikor meg tudnám szerezni ha, akarnám. De most inkább megyek, nem akarok élménybeszámolót hallgatni. Este találkozunk a koncerten. Ja és Zelo most nagyot csalódtam benned.

18.rész: Olyan más...

Reggel már megint egyedül keltem. Zelo nem volt mellettem, de most nem is bántam. Itthon voltak még. Hangjukat hallottam a nappaliból kiszűrődni. Egymást szekálták mikor kibotorkáltam és láttam őket. YongGuk nem volt kint ő is a szobájában volt még.
• Jó reggelt! - köszöntem. Vissza is köszöntek csak Zelo nem. Leültem a székre. Nem mertem felnézni nem akartam, hogy Zelo meglásson így. Ültem a széken és a földet bámultam. Zelo nem szólt hozzám, hanem a többiekkel marháskodott. Nem érdekli, már mi van velem. Ha érdekelné ő jött volna utánam és nem YongGuk. YongGuk jött szobája felől és Zelo elkezdett rajta röhögni
• Hát te YongGuk? Hogy nézel ki? Legalább szép volt a lány, akiért verekedtél? - kérdezte Zelo nevetve.
• Az. Gyönyörű szép. - mondta letörve YongGuk. A szívem dobbant egy nagyot mikor ezt meghallottam. Jessi mi ütött beléd? YongGuk hát te meg?
• Jessica szerelemem. - bújt hozzám hátulról Zelo. Átölelt és megcsókolta a nyakamat. Megfordított, de nem mertem fel emelni a fejem. Megfogta állam és felemelte a fejemet. Megdöbbent a látványtól. - Te? Jessica? Mi történt? És ez? YongGuk mit csináltatok?
• Zelo…- kezdte volna, de én oda mentem és megfogtam YongGuk kezét.
• Majd én. Zelo tegnap mikor összevesztünk elmentem sétálni de Naoya csapata meg talált és összevertek, hogy menjek vissza hozzájuk. Ha YongGuk nem jön utánam, akkor… Megmentett.
• De Jessi nem így volt ez tel… - mondta volna YongGuk de gyorsan a szavába vágtam.
• Így történt Zelo.
• Buta vagy Jessica. - oda jött hozzám Zelo és átölelt. - Nem szabad egyedül este Szöulban mászkálni. - megcsókolt, átölelt, simogatott. Ez már nem volt olyan, mint régen volt. Úgy ölelt át, mint akinek muszáj szeretgetnie engem. - Köszönöm YongGuk.
• Felhívtuk a managert azt mondta, hogy ma maradj, itthon holnap pedig gyere be. 
• Rendben. Köszönöm.
• Fiúk haladjunk. - Zelo oda lépet hozzám átölelt és se szó se beszéd kilépett az ajtón. Ez meg mi volt? Nem érdemlek meg annyit, hogy szia vagy, hogy szeretlek? Mi ütött belé? Bementem Zelo szobájába a ruhámért és a fürdő felé vettem az irányt. Benyitottam kopogás nélkül és YongGuk ott állt előttem egy szál bokszerbe. Láttam kidolgozott testét, amit tegnap este nem sikerült alaposan szemügyre venni. Faltam az előttem lévő látványt. Ebben a pillanatban vonzódtam hozzá s magam se tudtam miért. Nem akarok így érezni de Zelo teljesen elhanyagolt. Észrevette, hogy nézzem és felnevetett.
• Ennyire tetszik?
• Nem csak érdekel, hogy fáj e még az oldalad? - oda léptem hozzá és kocka hasát simogattam. Egyre többet akartam, de tudatalattim tiltakozott ellene.
• Nem ott van az oldalam. - nézett le rám nevetve. Elszégyelltem magam és gyorsan az oldalára kaptam a kezem. Simogattam, de felszisszent. Még mindig fájt neki.
• El kéne menned orvoshoz én, nem tudlak meggyógyítani.
• Szerintem meg igen. - mosolygott. Letérdeltem elé és megpusziltam az oldalát. Megfeszült. Gyorsan felálltam, mert meglepődtem magamtól. Megfordultam, hogy ki megyek, de ő megfogta a kezem és visszahúzott. Megtorpantam. Hátal álltam neki és úgy ölelt át. A pulzusom az eget verte.
• Kellesz nekem Jessica. - ezt akartam csak hallani, de még Zelotól se kaptam meg mostanában. Megfordultam leültettem a kádra és az ölébe ültem. Kezeimmel nyakát kulcsoltam át lábaimmal pedig derekát. Ebben a pillanatban nem érdekelt semmi. Se Zelo se Naoya sem az eszméim. Megcsókolt. Követelőzően csókolt, ha tehette volna fel falt volna. Viszonoztam minden egyes dolgot, amit ő tett velem és innentől kezdve tudtam, hogy Zelo a múlté. Megijedtem, mert nem akartam elveszíteni Zelot. Felálltam és berohantam szobámba.  Becsaptam az ajtót majd leültem az ablak elé és az eget bámultam. Gondolkoztam. YongGuk? Mit akar elérni? Bolond vagyok, hogy nem tudok választani. De Zelo olyan volt velem ma is, mint minden egyes nap már egy hónapja. Nem nagyon érdekelte, hogy mi történt velem tegnap este. Csak megcsókolt, átölelt és ezzel le tudta a törődést. YongGuk pedig. Megmentett. Követett pedig nem lett volna köteles. Utánam jött kétszer is. Nem tudom, mit tegyek, össze vagyok zavarodva. Kopogtak az ajtón.
• Gyere.
• Szia. Bocsánat nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni. 
• Ne te ne haragudj. Egy idióta vagyok. Bocsánat. Köszönöm még egyszer a tegnapit. 
• Mondtam ezért sokkal tartozol. 
• Mennyivel?
• Annyival, hogy mesélj el mindent. - kicsit vonakodva, de elmeséltem neki mindent az elejétől a végéig. Ridotól Naoyaig és érzéseimet Zelo felé. Elmeséltem mindent, ami történt velem életem során. Ne akartam sírni mikor halott gyermekemre gondoltam, de mégis egy könnycsepp kihullott szemem sarkából. Nem szólt semmit. Csak nézett és hallgatta minden egyes mondatomat. 
• Te ebbe a férfibe voltál szerelemes? Egy ilyen vadállatban? Tegnap képes lett volna téged megölni. - mondta mikor befejeztem történetemet
• Fiatal voltam még. Egyedül voltam és ő vigyázott rám. 
• Butus kis Jessica. - átölelt.
• YongGuk ezt nem mondhatod el senkinek megértettél?
• Igen Jessica de most próbálj meg aludni nagyon fáradtnak tűnsz. Aludj. - lefeküdtem és tényleg álmos voltam.

 

17.rész: YongGuk

• Azt már nem te rohadék. - rátapostam a hapsinak a lábára, aki a kezemet fogta. Elengedet én meg abban a szempillanatban fejbe rúgtam és összeesve zuhant a földre.
• Ne hagyjátok ellógni. Utána! - felugrottam egy konténer tetejére és Artemiszhez nyúltam. Elfelejtettem, hogy nem válaszol nekem már rég óta. Próbáltam ki nyitni, de makacs volt. Nem engedet sértettségéből.
• Kérlek Artemisz. Bajban vagyok. Kérlek téged. - nem válaszolt Naoya majmai pedig közeledtek felém. Kardom nélkül nem volt ellenük esélyem túl sokan voltak. - Artemisz kérlek. - megadta magát és újra enyém volt. Szétnyílt és a Hold sugara megcsillant fényes éles pengéjén. - Na, mi van? Beijedtetek?
• Azzal csak vámpírt ölhetsz embert nem. Ha megtennéd, a tanács megölne téged.
• Öltem már vele embert is és még is itt vagyok.
• Utána fiúk ne féljetek tőle. Nem sokáig lesz neked ilyen nagy a szád. 
• Artemisz ne hagyj cserben. - nem akartam őket megölni csak súlyosan megsebesíteni. Jöttek felém én pedig hősiesen szembe szálltam velük. Nem öltem meg senkit csak súlyos sebeket ejtettem rajtuk. Már csak egy volt. Ő volt a legerősebb és akkor bekövetkezett az, aminek nem kellett volna. Megöltem Artemiszel. Ő holtan esett össze engem pedig újra elhagyott Artemisz csodás ereje. Összecsukódót megrázva kezemet és magam mellé ejtettem. Naoya felnevetett és én pedig a holt testet néztem. Már megint öltem pedig megígértem. Naoya elkapott és a falhoz nyomot.
• Na, végre. Most én jövök. 
• Takarodjál! - elkezdtem ütni, verni, rugdosni, de sajnos erősebben szorított, mint ahogy én ütni tudtam volna. Adott egy pofont. Megrúgtam. Behúzott egyet én pedig egyre jobban rugdostam. Elővette a kését és a torkomhoz szorította.
• Tudom, hogy még mindig engem akarsz. Gyere velem. - elkezdet rángatni.
• Na, ahhoz nekem is lesz egy két szavam. - YongGuk volt az. Összerezzenve néztem rá. Nem lenne szabad bele avatkoznia. Nem lehet itt. Megölik.
• Nézd már Jessi újabb csicskád van? - gyomron vágtam majd YongGuk felé futottam és Naoya is jött utánam.
• Jessica fuss! - utasított YongGuk
• Nem hagylak itt. - újra Artemiszhez nyúltam. - Kérlek Artemisz. Kérlek. - de nem válaszolt. Felkaptam a fejem és láttam, hogy közelednek egymáshoz. YongGuk oda ért hozzá és behúzott neki akkorát, hogy Naoya elesett. Rá ült a hasára és a fejét a földhöz kezdte verni.
• Hagyd békén Jessicát megértettél? - Naoya felnevetett és lerúgta magáról YongGukot.
• Kicsi vagy te még ehhez. - oda ment YongGukhoz és elkezdte verni. YongGuk se hagyta magát. Összeverték egymást, de azért Naoya erősebb volt és én ezt mindennél jobban tudom. Emlékszem minden egyes edzésre, amit ő tartott nekem. Ismerem a taktikáját, tudom mi a leggyengébb pontja. Nem figyel elégé. Csak előre nézz. Találtam egy feszítő vasat és a hátához vágtam. Megfordult és felém jött gyorsnak kellett lennem és így is lett. Alá csúsztam. Sípcsonton vágtam a vassal ő pedig ordítva össze eset. YongGuk rángatott el és rohantunk. Már három háztömbnyit futottunk mire elértünk egy parkhoz. Ott megálltunk és leültünk egy padra.
• Szép volt. - dicsért meg.
• Köszi.
• Nem, nem úgy értem az egész volt szép. Láttam, hogy a konténeren állsz. Artemisz? Vámpír? Tanács?
• Vámpírvadász vagyok, de ez titok.
• Értetem. Nehéz fel fogni, de értem. - nevetett rám. Most nevetett rám először mióta ismerjük egymást. Nagyon jól esett.
• Ha láttál, akkor miért nem segítettél?
• Láttam, hogy boldogulsz. De mikor Naoya elkapott tudtam, hogy most ha nem segítek nagyobb baj lesz.
• Hogy kerültél ide? 
• Követelek miután elrohantál. Tudod, hogy nagyon könnyen kerülsz bajba?
• Miért nem Zelo jött?
• Hisztizik. De hát tudod milyen.
• Igen tudom. YongGuk… Köszönöm.
• Áááá ezért még sokkal tartozol. - viccelődött.
• Kérdezhetek valamit? - bólogatott, hogy igen. - Hogy kerültél a nevelőszüleim házához?
• Zelo miatt. Kiderítettem, hogy hol laksz. Nem akartam elhinni, hogy csak úgy szakítottál Zeloval hisz olyan boldognak tüntetek. Meg az is gyanús volt, hogy a szüleid által üzentél neki. Utána meghallottam mit ordibálsz és berontottam. Hidd el Jessica rossz volt rá nézni. Nem volt az a vidám fiú, aki előtte volt. Szeret téged. Most is szeret. Fogadjunk, hogy már ott áll az ajtóban, hogy hol vagy. Gyere, menjünk haza.

Mikor haza értünk már mindenki várt minket. Kivéve Zelot. 
• Hát veletek meg mi történt? Annyira összevesztetek, hogy megvertétek egymást?
• Nem. - mondtam gyorsan. Intettem YongGuknak, hogy egy szót se szóljon.
• Gyere Jessica. - szólt. - Megnézzem a szád, mert egy kicsit csúnya. - bevezetett a fürdőbe és leültetett a kád szélére és vártam. Ki vett a szekrényből egy fertőtlenítőt és egy vattát. Megnézte a számat. Nagyon fájt. Szemét Naoya. Lemosta a számról a vért és bekente a fertőtlenítő szerrel.
• Áááá. - felszisszentem.
• Tudom, hogy fáj. - levette a vattát a számról majd a kukába dobta.
• Gyere, megnézem a sebeidet, ülj le. - én is ugyan ezt tettem vele, de neki nem fájt, vagyis hát ő nem szisszent fel. - Vedd le a pólód hadd nézzem meg mit csinált veled ez az állat. - levette szép lassan pólóját, és ahogy megláttam a testét vágyat éreztem, hogy megérinthessem. - Nincs rajtad zúzódás. - elkezdtem nyomkodni az oldalát.
• Áááá ne ez fáj.
• El kell menned holnap az orvoshoz. - megsimogattam ő pedig az ölébe ültetett majd felemelte fejem és a szemembe nézett.
• YongGuk mit csinálsz?
• Shhh… kérlek!!! - közeledett felém és szája már majdnem az enyémnél volt mikor kopogtak az ajtón. Gyorsan felálltam. DaeHyun volt az.
• Minden rendben? - kérdezte
• Igen minden rendben. - mondta YongGuk.
• Jó éjszakát! - rohantam kifelé a fürdőből mintha az életem múlna rajta. Beléptem Zelo szobájába, de ő már édes de den aludt.

YonGuk:
• Ti mit csináltatok? - kérdezte DaeHyun mikor Jessi elment.
• Verekedtünk.
• Nem, nem hanem most.
• Ezt, hogy érted?
• Jessi elrohant. Akkor szokott szó nélkül elrohanni mikor zavarban van.
• Csak fáradt.
• Nem. Te rá mozdultál.
• Jaj, hagyjál már engem ezekkel a hülyeségekkel. Rémeket látsz és képzelődsz. - kimentem a fürdőszobából és egyenesen a szobám felé vettem az irányt. Na persze mondjam meg neki, hogy mit érzek valójában Jessica iránt mióta megláttam? Ő nem szeret engem ő Zelot szereti és ez ellen nem tudok semmit tenni csak reménykedni. Reménykedek, minden reggel mikor felkellek, hogy talán ma. Ha tudná, hogy azért voltam vele bunkó, mert távol akartam magamtól tartani. Reméltem, hogy ez menni is fog, de a szívem feladta a szolgálatot. Zelo nem érdemli meg őt. Csak tönkre fogja tenni. Nem tudom, miért nem foglalkozik vele hisz Jessica egy aranyos lány. Csak őt akarom senki mást.

16.rész: Baj van

Már majdnem egy hónapja vagyok a fiúknál. Általában nappal egyedül, éjszaka pedig Zeloval. Hiányzik Zelo. Egésznap az új albumukon dolgoznak este pedig mikor haza érnek hulla fáradtak. Zelo se olyan már, mint régen volt. Már alig ér hozzám. Nem ölelget, nem csókolgat annyit, mint előtte. Ha közeledni akarok, mindig ki talál valami kifogást. Az elején még a fáradtságnak véltem, de utána már nem tudtam minek betudni a dolgot. Hiányzik a közelsége s ezt nem is tudom leplezni. Egyre többet vitatkoztunk azon, hogy miért nem foglalkozik már velem annyit, mint előtte. Én mindent megtettem érte, de ő értem semmit. Akár mit mondtam neki nem figyelt rám. A legutóbbi veszekedésnél se volt máshogy.
• Neked mi bajod? - kérdezte YongGuk miután magam után az ajtót becsapva kijöttem Zelo szobájából.
• Semmi. - el akartam menni mellette, de ő megfogta kezem. Meglepődtem. A kezemre majd ő rá néztem. Mi ütött belém?
• Hidd el nagyon fáradt. Sokat dolgozik, de szeret téged.
• Nem az a bajom. - leráztam rólam a kezét. - Levegőnek nézz, az sem érdekli már, hogy élek-e vagy halok. YongGuk én szeretem, de már ezt én se bírom tovább. Legalább egy picit engedné, hogy átöleljem, de mindig talál valami kifogást. Elegem van. - indultam a kijárat felé.
• Jessica! Hova mész? - kérdezte Zelo kétségbeesve.
• Sétálni. – mondtam hidegen és kiléptem az ajtón. Már majdnem sötét volt, de a Nap még az utolsó táncát ropta vörös ruhájában mielőtt át adta helyét a Holdnak. Mennyi mindent jelentet nekem régebben a Hold. Munkát adott és lehetőséget. Lehetőséget, hogy leszámoljak minden egyes ellenségemmel. A Hold volt a támaszom nehezebb óráimban. Ő volt a társam, ha magányos voltam. Este van. A Nap ideje lejárt és emelt fővel távozott szemeim elől. Sötét van. Nem tanácsos ilyenkor már egyedül sétálgatni, mert nem lehet tudni mi lapul a sötétben. Lehetnek bűnözők, gyilkosok, tolvajok vagy sátáni lények, amik kiszívják belőled az életet. Igen rájuk gondolok. Mindig ott vannak a gondolataimban akárhányszor ki lépek a sötét utcára. Tudom, hogy ők tudnak engem bántani, de fő, hogy itt van velem Artemisz. Gondolkodnom kell. Szeretem Zelot de fáj, hogy ezt teszi velem. Csak dünnyög, és morog, mikor beszélek hozzá. Nem figyel, rám nem akar már engem. Nem bírom tovább. Nem is szeret, de akkor is mégis mellette akarok lenni. Látni akarom gyönyörű arcát és huncut kisfiús tekintetét. Szükségem van rá. Olyan nekem ő, mint a levegő. Nem tudok létezni, ha nem, tudom magam mellett. Haza akartam menni és elmondani neki mindent. El akartam mondani, hogy mellette leszek akkor is, ha ő már nem szeret engem.
• Hééééé!!! Jessica!!! - szólalt meg mögöttem egy ismerős hang. Megfordultam.
• Hát te meg mit keresel itt? Hoztad a majmaidat is? Gratula hozzá, de tudod jól, hogy úgy is én nyerek. Mit akarsz? - Naoya és hű majmai voltak azok.
• Téged. Lenne egy kis balhé és neked segítened kéne. Van egy két tag, akit meg kéne ölni és ebben te vagy a legjobb. Nyom nélkül. Oda menni, végezni aztán elmenni.
• Felejts el! Kiszálltam már ebből. - megfordultam, hogy elmegyek, de az egyik majma elém ugrott. - Engedj el! - bólogatott, hogy nem. - Te akartad. - tökön rúgtam ő pedig összeesett. Fejét bele vertem az aszfaltba. Át léptem hempergő testén és elindultam, de az egyik yakuza megint elállta utam a másik pedig mögém jött és hátra csavarta kezeimet. A velem szemben állótól kaptam egy pofont. Leköptem ő pedig válaszul behúzott egyet.
• Jessica kérlek! Tudom, hogy visszavágysz ebbe az életbe és tudom, hogy én is kellek neked. De te tudod, játszhatunk így vagy játszhatunk úgy egész éjszaka. - bele markolt a fenekembe és kaján vigyort, nyomot arcára. Őt is leköptem adni akart egy pofont, de a keze nem jutott el arcomhoz. - Nem bántalak. Hozzátok fiúk! Ma este jól fogunk szórakozni. Remélem, utána meg fogod magad gondolni. Hozzátok azonnal.