17.rész: YongGuk

• Azt már nem te rohadék. - rátapostam a hapsinak a lábára, aki a kezemet fogta. Elengedet én meg abban a szempillanatban fejbe rúgtam és összeesve zuhant a földre.
• Ne hagyjátok ellógni. Utána! - felugrottam egy konténer tetejére és Artemiszhez nyúltam. Elfelejtettem, hogy nem válaszol nekem már rég óta. Próbáltam ki nyitni, de makacs volt. Nem engedet sértettségéből.
• Kérlek Artemisz. Bajban vagyok. Kérlek téged. - nem válaszolt Naoya majmai pedig közeledtek felém. Kardom nélkül nem volt ellenük esélyem túl sokan voltak. - Artemisz kérlek. - megadta magát és újra enyém volt. Szétnyílt és a Hold sugara megcsillant fényes éles pengéjén. - Na, mi van? Beijedtetek?
• Azzal csak vámpírt ölhetsz embert nem. Ha megtennéd, a tanács megölne téged.
• Öltem már vele embert is és még is itt vagyok.
• Utána fiúk ne féljetek tőle. Nem sokáig lesz neked ilyen nagy a szád. 
• Artemisz ne hagyj cserben. - nem akartam őket megölni csak súlyosan megsebesíteni. Jöttek felém én pedig hősiesen szembe szálltam velük. Nem öltem meg senkit csak súlyos sebeket ejtettem rajtuk. Már csak egy volt. Ő volt a legerősebb és akkor bekövetkezett az, aminek nem kellett volna. Megöltem Artemiszel. Ő holtan esett össze engem pedig újra elhagyott Artemisz csodás ereje. Összecsukódót megrázva kezemet és magam mellé ejtettem. Naoya felnevetett és én pedig a holt testet néztem. Már megint öltem pedig megígértem. Naoya elkapott és a falhoz nyomot.
• Na, végre. Most én jövök. 
• Takarodjál! - elkezdtem ütni, verni, rugdosni, de sajnos erősebben szorított, mint ahogy én ütni tudtam volna. Adott egy pofont. Megrúgtam. Behúzott egyet én pedig egyre jobban rugdostam. Elővette a kését és a torkomhoz szorította.
• Tudom, hogy még mindig engem akarsz. Gyere velem. - elkezdet rángatni.
• Na, ahhoz nekem is lesz egy két szavam. - YongGuk volt az. Összerezzenve néztem rá. Nem lenne szabad bele avatkoznia. Nem lehet itt. Megölik.
• Nézd már Jessi újabb csicskád van? - gyomron vágtam majd YongGuk felé futottam és Naoya is jött utánam.
• Jessica fuss! - utasított YongGuk
• Nem hagylak itt. - újra Artemiszhez nyúltam. - Kérlek Artemisz. Kérlek. - de nem válaszolt. Felkaptam a fejem és láttam, hogy közelednek egymáshoz. YongGuk oda ért hozzá és behúzott neki akkorát, hogy Naoya elesett. Rá ült a hasára és a fejét a földhöz kezdte verni.
• Hagyd békén Jessicát megértettél? - Naoya felnevetett és lerúgta magáról YongGukot.
• Kicsi vagy te még ehhez. - oda ment YongGukhoz és elkezdte verni. YongGuk se hagyta magát. Összeverték egymást, de azért Naoya erősebb volt és én ezt mindennél jobban tudom. Emlékszem minden egyes edzésre, amit ő tartott nekem. Ismerem a taktikáját, tudom mi a leggyengébb pontja. Nem figyel elégé. Csak előre nézz. Találtam egy feszítő vasat és a hátához vágtam. Megfordult és felém jött gyorsnak kellett lennem és így is lett. Alá csúsztam. Sípcsonton vágtam a vassal ő pedig ordítva össze eset. YongGuk rángatott el és rohantunk. Már három háztömbnyit futottunk mire elértünk egy parkhoz. Ott megálltunk és leültünk egy padra.
• Szép volt. - dicsért meg.
• Köszi.
• Nem, nem úgy értem az egész volt szép. Láttam, hogy a konténeren állsz. Artemisz? Vámpír? Tanács?
• Vámpírvadász vagyok, de ez titok.
• Értetem. Nehéz fel fogni, de értem. - nevetett rám. Most nevetett rám először mióta ismerjük egymást. Nagyon jól esett.
• Ha láttál, akkor miért nem segítettél?
• Láttam, hogy boldogulsz. De mikor Naoya elkapott tudtam, hogy most ha nem segítek nagyobb baj lesz.
• Hogy kerültél ide? 
• Követelek miután elrohantál. Tudod, hogy nagyon könnyen kerülsz bajba?
• Miért nem Zelo jött?
• Hisztizik. De hát tudod milyen.
• Igen tudom. YongGuk… Köszönöm.
• Áááá ezért még sokkal tartozol. - viccelődött.
• Kérdezhetek valamit? - bólogatott, hogy igen. - Hogy kerültél a nevelőszüleim házához?
• Zelo miatt. Kiderítettem, hogy hol laksz. Nem akartam elhinni, hogy csak úgy szakítottál Zeloval hisz olyan boldognak tüntetek. Meg az is gyanús volt, hogy a szüleid által üzentél neki. Utána meghallottam mit ordibálsz és berontottam. Hidd el Jessica rossz volt rá nézni. Nem volt az a vidám fiú, aki előtte volt. Szeret téged. Most is szeret. Fogadjunk, hogy már ott áll az ajtóban, hogy hol vagy. Gyere, menjünk haza.

Mikor haza értünk már mindenki várt minket. Kivéve Zelot. 
• Hát veletek meg mi történt? Annyira összevesztetek, hogy megvertétek egymást?
• Nem. - mondtam gyorsan. Intettem YongGuknak, hogy egy szót se szóljon.
• Gyere Jessica. - szólt. - Megnézzem a szád, mert egy kicsit csúnya. - bevezetett a fürdőbe és leültetett a kád szélére és vártam. Ki vett a szekrényből egy fertőtlenítőt és egy vattát. Megnézte a számat. Nagyon fájt. Szemét Naoya. Lemosta a számról a vért és bekente a fertőtlenítő szerrel.
• Áááá. - felszisszentem.
• Tudom, hogy fáj. - levette a vattát a számról majd a kukába dobta.
• Gyere, megnézem a sebeidet, ülj le. - én is ugyan ezt tettem vele, de neki nem fájt, vagyis hát ő nem szisszent fel. - Vedd le a pólód hadd nézzem meg mit csinált veled ez az állat. - levette szép lassan pólóját, és ahogy megláttam a testét vágyat éreztem, hogy megérinthessem. - Nincs rajtad zúzódás. - elkezdtem nyomkodni az oldalát.
• Áááá ne ez fáj.
• El kell menned holnap az orvoshoz. - megsimogattam ő pedig az ölébe ültetett majd felemelte fejem és a szemembe nézett.
• YongGuk mit csinálsz?
• Shhh… kérlek!!! - közeledett felém és szája már majdnem az enyémnél volt mikor kopogtak az ajtón. Gyorsan felálltam. DaeHyun volt az.
• Minden rendben? - kérdezte
• Igen minden rendben. - mondta YongGuk.
• Jó éjszakát! - rohantam kifelé a fürdőből mintha az életem múlna rajta. Beléptem Zelo szobájába, de ő már édes de den aludt.

YonGuk:
• Ti mit csináltatok? - kérdezte DaeHyun mikor Jessi elment.
• Verekedtünk.
• Nem, nem hanem most.
• Ezt, hogy érted?
• Jessi elrohant. Akkor szokott szó nélkül elrohanni mikor zavarban van.
• Csak fáradt.
• Nem. Te rá mozdultál.
• Jaj, hagyjál már engem ezekkel a hülyeségekkel. Rémeket látsz és képzelődsz. - kimentem a fürdőszobából és egyenesen a szobám felé vettem az irányt. Na persze mondjam meg neki, hogy mit érzek valójában Jessica iránt mióta megláttam? Ő nem szeret engem ő Zelot szereti és ez ellen nem tudok semmit tenni csak reménykedni. Reménykedek, minden reggel mikor felkellek, hogy talán ma. Ha tudná, hogy azért voltam vele bunkó, mert távol akartam magamtól tartani. Reméltem, hogy ez menni is fog, de a szívem feladta a szolgálatot. Zelo nem érdemli meg őt. Csak tönkre fogja tenni. Nem tudom, miért nem foglalkozik vele hisz Jessica egy aranyos lány. Csak őt akarom senki mást.