27.rész: The end... or not?

Már két év telt el. Ebben a két évben sok támogatást kaptam YongGuktól. Sikeresen megszültem fiamat és az anyakönyvben YongGukot neveztem, meg mint apát. Egy óra múlva össze házasodunk. A két fiú kapcsolata normalizálódott most már újra olyanok egymással, mint mielőtt velem találkoztak volna. Reménykedtem, hogy Zelo nem fog eljönni az esküvőre, de sajnos ez a vágyam gyorsan szertefoszlott. Már csak az utolsó simításokat csináltuk a ruhámon mikor beállított.
• Kérlek, lányok menjetek, ki beszédem van Jessicaval. - és a lányok kimentek. - Szia.
• Szia. Mi járatban?
• Kaptam meghívót tudod. - közeledett felém. - Feleség leszel. Sok boldogságot kívánok nektek.
• Köszönjük. - még közelebb jött.
• Jessica én akkor is szeretlek még mindig és egyszer talán rá fogsz jönni, hogy mit miért csináltam. Soha nem adtam volna neked pofont és nem tudom, hogy akkor mi ütött belém. Nem akartalak bántani hisz hidd, el nekem nagyon szeretlek. - megcsókolt, de most nem viszonoztam. Ellöktem magamtól.
• Kérlek Zelo felejts el. Én, már nem szeretlek. 
• Gyere Jessica kezdődik. - szólt JongUp. 
• Megyek. Zelo te meg… - nem mondtam végig inkább mentem. Ahogy közeledtem YongGuk felé egyre biztosabb voltam benne, hogy hol a helyem és kit szeretek igazából. Ettől a férfitől olyan sok törődést és figyelmet kaptam az elmúlt két évben, amit senki mástól. Szeretem és rá jöttem valamire. Nem biztos, hogy az embernek az lesz az igaz szerelme, aki ott van a szeme előtt. YongGuk az elején szemét volt velem, de a végére minden kiderült. Akarom, ezt a fiút, s őt akarom ameddig élek. Daesungra úgy tekint, mint saját fiára pedig nincs is hozzá köze. Vele akarom le élni az életem. Vele akarok megöregedni. Mikor vége lett a ceremóniának egyesével jöttek oda hozzánk gratulálni az emberek. Zelo is oda jött. Megpaskolta YongGuk hátát és csak annyit mondott neki, hogy vigyázz rá. Oda jött hozzám is és egy levelet nyomott a kezembe. Eldugtam, mert kíváncsi voltam rá, hogy mit írt. Egy öt csillagos szállodába mentünk az úgy nevezett nászéjszakánkra. Mikor YongGuk elaludt elő kerestem a levelet és leültem elolvasni.

" Drága Jessica!
Ne haragudj, rám kérlek. Tudom most már boldog vagy és az is leszel életed végéig, de kérlek, ne feledkezz meg rólam. Kérlek, gondolj rám néha és emlékez rá milyen jó volt velem. Elhiszem neked Daesung az én fiam és fájt mikor megtudtam, hogy a Bang családnevet kapta. Szeretném majd meglátogatni, mert még nem is láttam élőben csak képeken. Meg amúgy is te is hiányzol. Hiányzik az, ahogy rám nézel, ahogy hozzám érsz. Találkozzunk, valamikor kérlek. Ne felejtsd el az ajánlatomat. Legyél a szeretőm. Ha nem is most leszel, de én várok rád. Várok rád, és ha döntesz, tudod, hogy hol vagyok."

Találkozunk még Zelo abban biztos lehetsz.

Vége! Vagy talán nem?