3. rész: Kísért a múlt

 

Alig várom már, hogy találkozzak JiYonggal. Boldog vagyok, és örömömbe át tudnám ölelni az egész világot. Nem szerelmes vagyok belé, hanem egyszerűen csak érdekel. Nem lehetek szerelmes. Nem lehetek még egyszer érzelmeim rabja. Nem akarok úgy járni, mint akkor… Nem szabad a szívemre hallgatni, mert abból nem fog semmi jó kisülni. De mit beszélhetett Zeloval és tulajdon képen mit érdekel ez engem? Miért lett nekem Zelo hirtelen ennyire fontos? De az az arc, amit láttam… Nagyon megijedt és kétségbe volt esve. JiYong biztos tudja valamelyik kis titkát, aminek nem szabad kitudódnia. De nem hiszem. Nem hiszem, hogy JiYong ilyen ember lenne, hogy a másik embert fenyegessen. És mi titka lenne Zelonak? Kívülről olyan, mint egy kis tündér, akinek semmi foltja sincsen, de a belső mit takarhat. Mi járhat a fejében? De most nem foglalkozhatok Zeloval. JiYongra kell koncentrálnom. Már csak egy óra és végre újra láthatom. Elaludtam és álomban kettőjüket láttam. Felém fordultak s mindkettőjük karjukat nyújtotta nekem. Nem válaszoltam nekik és ekkor hirtelen lejátszódott minden újra előttem a mi a szünetben történt. Tudnom kell, miről beszélnek. Mivel bánthatta meg ennyire Zelot GD? Indultam volna feléjük, de nem tudtam megmozdulni
• Tudnom kell. - mondtam kétségbe esve
• De nem kell. - mondta egy idegen hang. - Miért akarsz mindig mindent tudni mikor tudatlanul is lehetnél boldog. Csak néz rájuk. Acsarkodnak érted, mint kiéhezet kutyák a falatnyi húsért, de te ezt nem veszed észre. Több ezer lány ölne, e kegyért hát te akkor miért nem játszadozol velük? Most könnyen megtehetnéd. Hisz gondolj vissza a múltra. Akkor Rido játszott veled. Bármit megtettél neki, amit mondott te most miért nem teszed ugyan ezt?
• Mert nem vagyok szívtelen. - s akkor előjött a hang gazdája. Régen láttam már álmaimban, de most újra elő bújt piszkos, sötét kis rejtekéből. Rido volt saját maga e hangnak gazdája. Miért nem ismertem fel.
• Nem vagy szívtelen? Nézd meg mit tettél velem. Kegyetlenül megöltél, azért mert szerettelek.
• Ha ez a szeretett, amit te adtál és mutattál nekem akkor ebből nem kérek.
• Jessi egyszer még visszatérek hozzád és szenvedni fogsz. Nem szabadultál meg ennyivel tőlem hisz én vagyok a legerősebb a leghatalmasabb. - Rido ezzel el is tűnt és én is Zelonak hála kezdtem szép lassan felkelni.
• Jessica kellj fel. - mondta lágy hangon fejemet cirógatva
• Te meg mit csinálsz?! - ütöttem le a kezét a fejemről. Ki kerekedtek a szemei és bevágott egy durcás arcot.
• Gondolom fel keltelek. Vár a szőkének és még hercegnek se mondható herceged a suli előtt.
• Most miért vagy ilyen…???
• Milyen?
• Idióta és tahó.
• Én tahó? Nem tudom, ki cseszeget engem állandóan mióta betette ide a lábát Miss Tökéletes.
• Elmehetsz a…
• Mondjad tovább. Hova menjek el?
• Nem állok, le idiótákkal vitázni inkább elmegyek. - azzal felálltam és elindultam az ajtó felé. Zelo hirtelen utánam szólt és most komolyan.
• Remélem, tudod mit csinálsz. Ha elmész vele, akkor onnan nincs vissza út. Nem vagy buta kislány tudod te, hogy van számodra nála jobb. Itt vár rád az a fiú valahol a közelben csak te nem veszed észre, mert vak vagy.
• Te meg miről beszélsz? Nem akarok én tőle semmit. Meg amúgy is mi közöd a magán életemhez?  - meg se vártam mit mond csak kisétáltam az ajtón.
A Nap érintette meg arcom mikor ki léptem az iskola ajtaján. Meleg volt nagyon és alig vártam már, hogy haza mehessek és lefürödhessek. JiYong ott állt kocsija mellett félig kigombolt ingben és a lányok szokás szerint körbe ugrálták. Sose értettem, hogy miért kell egy fiút ennyire isteníteni. Megforgattam szemeim majd elindultam felé. Mikor meglátott felcsillant a szeme és szája huncut mosolyra húzódott. Visszamosolyogtam és már is indultam felé.
• Szia, baby! Már vártalak gyere. Lányok engedjétek már el.
• Miért pont őt? Nézd, itt vagyok én. Én még ráadásul csinos is vagyok. - mondta az egyik lány.
• Jaj, sajnálom édeseim. - oda ment hozzá és álla alá tette úját. - Én mindenkit magammal vinnék, de sajnos most Jessica érdemelte ki, hogy velem jöjjön sajnálom. - és egy puszit adott a lánynak a homlokára az pedig ájulást színlelt
• Ez, de gáz. - mondtam a csajnak.
• Ne foglalkozz vele. - súgta a fülembe GD. - Inkább menjünk. Gyere. - beültünk a kocsiba a sofőr pedig beindította alattunk. Elindultunk és nagyon ideges lettem, mert nem tudtam, hogy most mi fog történi. Nem szóltam egy szót sem csak bámultam ki felé az ablakon. Mi a fene üthetett Zeloba? És JiYong? Lassan felé fordultam. Arcát fürkésztem. Megnéztem minden egyes kis pontját, minden egyes vonását megjegyeztem. Zelo nem ilyen. Zelo olyan, mint egy ártatlan kisfiú kinek semmi gondja sincs a világgal s számára a lét csak egy nagy játszótér, amiben akkor játszik, amikor csak akar. És GD? Mindig más arca volt mióta csak ismertem. Mindig minden változik, rajta és most se lehet tudni, hogy ez arc, amit most mutat meddig lesz az övé. Ő már nem kisfiú és nem is próbál annak látszódni. Ez tetszik benne, de az viszont nem, hogy játszik a lányokkal. Talán velem is ezt akarja, de én ezt úgyse fogom hagyni. Mindig hű leszek magamhoz. Mindig. - Te csinosabb, vagy mint az a lány, ha ez jár az eszedben. - közelebb hajolt én pedig arrébb húzódtam.
• Nem foglakozok én ilyenekkel. Engem ezek a lányok már rég óta nem tudnak meghatni.
• Tudod nagyon féltékenyek voltak rád mikor táncoltál meg énekeltél. Ezzel kéne foglalkoznod. Neked debütálnod kell még hozzá nagyon gyorsan.
• De nem akarok.
• Miért nem?
• Útálom a színpadot. Gyűlölöm. Mikor ki állok, olyan mintha ki akarnának végezni. Útálom mikor úgy néznek rám, mint egy hülye gyerekre. Meg amúgy is nem tudnám végig csinálni azt, amit ti. Elég makacs vagyok és szeretek mindent úgy csinálni, ahogy elterveztem.
• Figyelj, én a helyedben megpróbálnám. Szép vagy tehetséges hidd, el sok mindenkinek kellenél te. Na de most gyere megérkeztünk. - ki szálltam a kocsiból
• Hol vagyunk?
• Itt lakom.
• Miért jöttünk ide?
• Meg akarlak ismerni. Nagyon érdekes lány vagy és valljuk, be őszintén nagyon tetszel. Csinálhatunk bármit. Játszhatunk egymással, ha úgy gondolod, de én benne lennék abban is, hogy te meg én együtt. De lehetünk barátok is.
• Inkább legyünk barátok.
• Rendben. – mondta csalódást színlelve. -  Gyere, menjünk. - én idióta barom. Most komolyan szerelmet vallott vagy ez csak egy ajánlat volt? Szerintem az utóbbi. Nem szóltam hozzá csak mentem utána. Gondolataimban valahol Zelo felé jártam. Ő már tudta ezt előre? De hülye, hogy nem mondta, de erről is csak én tehetek. Ha nem lennék olyan ellenséges vele, talán akkor már barátok lennénk vagy… ki tudja. - Mi a baj Jessi? - kérdezte mikor beléptünk a háznak az ajtaján.
• Semmi baj csak nem értem miért pont ide hoztál.
• Pedig azt hittem egyértelmű. Nem akarom, hogy a rajongók zaklassanak, mikor veled próbálok beszélgetni.
• De te ezt szereted nem? - erre már csak egy huncut mosoly jelent meg az arcán. Megfogta a kezem és bentebb vitt a házba.
• Gyere, ülj, le ide mindjárt jövök. - leültem a kanapéra. Míg vártam rá legalább volt időm nagyjából körbe nézni. A ház is olyan volt, mint maga GD. Minden ultra modern és a divatnak megfelelő. Nem tudnék egy ilyen házba élni. Nekem ez nem otthonos. Számomra egy hangú és komor. Hamarosan visszatért, de már felső nélkül és láthattam gyönyörű testét. Tetszett a látvány, de úgy voltam vele, hogy nem éri meg leállni vele.
• Jessica ne legyél ilyen makacs. Láthatólag tetszik neked ez a srác akkor mért nem. Ne kéresd magad hisz egyetlen szavára ugranál. Kell neked ő. - megint hallottam azt a hangot, amit álmomban. Megráztam a fejem és úgy döntöttem nem foglalkozok vele. De sajnos szemeimet nem bírtam levenni róla csak néztem. Hozzá akartam nyúlni, meg akartam érinteni kidolgozott felső testét, de erőt vettem magamon.
• Mi a baj Jessica?
• Öhhhmmmmm semmi. Semmi baj nincs. Mit mosolyogsz?
• Téged baby.
• Miért? - megvonta a vállát. Szégyenemben lesütöttem a szemem.
• Gyere már ide te kis butus. Nem harapok. Gyere ide egy ölelésre. - felálltam és oda vonszoltam magam hozzá. Elé álltam ő pedig megragadott és magához ölelt. Jó érzés volt végre valakinek a karjában lenni, de ez sajnos nem tarthatott sokáig. Megcsókolta a nyakam, amitől egyből libabőrös lettem és legnagyobb bánatomra még tetszet is. Erőt vettem és ellöktem magamtól.
• Most mennem kell. Sok dolgom van még és amúgy is jobbnak látom, hogy ha indulok. - megfordultam, de ő elkapta a kezem és visszahúzott.
• Ne menj, még kérlek. Ne hagyj itt engem. Kérlek, legyél most az enyém csak egy kicsit. - suttogta a fülembe és finoman megharapta. Megint libabőrös lettem és engedtem a vágynak. Nem érdekelt már semmi. Sem a múlt, sem a jelen, sem Zelo. Kezét lassan végig húzta combomon felhúzva ezzel iskolai egyen ruhám szoknyáját. Csókolgatta tovább nyakam és keze egyre fentebb csúszott. Addig ment, míg el nem érte a mellem. Tudtam, ha most nem lépek talán olyan dolgot teszek, amit holnap megbánhatok. Jól szeretném magam érezni, de talán most még nem állok készen rá. Szólni akartam, hogy elég, de nem tudtam, mert mi előtt észbe kaptam volna megcsókolt. Felvett bevitt a szobájába és lefektetet az ágyra. Lassan rám mászott és már kezdtem volna élvezni mikor eszembe jutott, mint mondott Rido álmomban. Szenvedni fogok. Igen lehet, de már szenvedtem eleget mikor bántott… mikor elvesztettem azt, amit mindennél jobban akartam. Hirtelen undorodtam GD-től. Nem akartam most már, hogy bármi történjen. Azt akartam, hogy Zelo öleljen át. Zelo? NEM… Miért? Miért ő jár az eszembe
• Ne JiYong! Ne! Nem akarom. - toltam magamról, lefelé ahogy csak tudtam.
• Jessica mi a baj valamit nem jól csináltam?
• JiYong hagyj, nem fogok egy újabb név lenni a füzetedben. Én azért jöttem el veled, mert azt hittem beszélgetni akarsz, de e helyet… Inkább hagyj békén. És most mennem kell. -kirohantam a házból és egyenesen hazafelé vettem az irányt. Bolond Jessica mit hittél. Szemét dögök mind.