7.rész: Alakul

7. rész

Zelo, hogy a fenébe került oda? De ha ő nincs akkor… Mi a fenét érdekli, hogy mi van velem? Lehet, azért mert ismer és látta, hogy bajban vagyok? Igen ez a magyarázat. Naoya. Leszámolnák vele is szívesen úgy, mint Ridoval de sajnos nem tehetem megígértem annak idején, hogy sem embert sem vámpírt nem fogok megölni többé. Szegény Artemisz milyen magányos lehet. Zelo megtudta. Megtudta piszkos kis múltamat. Áááá nem érdekel. Délután elmegyek JiYonghoz és legalább jól fogom magam érezni. Legalább pár órára el fogok felejteni mindent. Elértem a boltot és berontottam ajtaján. Sietnem kell, ha nem érek, haza időben még azt fogják hinni, hogy megszöktem. Ha lenne módom rá már rég meg tettem volna.
• Jessica. Te itt? - megfordultam és Zelo állt mögöttem
• Igen én itt és te, hogy kerülsz ide?
• Én? Gondoltam bevásárolok.
• És pont itt?
• Na, jó nem csak féltelek ennyi az egész.
• Nem kell engem félteni.
• Túl könnyen keveredsz bajba és tudod, nem akarom, hogy emiatt bármi bajod legyen. - rá néztem és túl cuki volt ahhoz, hogy nemet mondjak neki.
• Ha már itt vagy segíthetnél. - mosolyogtam rá.
• Rendben mit szeretnél, mit csináljak?
• Told a kocsit. - szótlanul egymás mellett mentünk. Nem mertem rá nézni, nem mertem hozzá szólni. Hirtelen elfelejtettem mindent. Miről kéne vele beszélni? Hogyan kéne vele viselkedni? Agyam, szám leblokkolt. Monoton mozdulatokkal pakoltam a kocsiba a kiszemelt árukat. Rá néztem. Nem szólt semmit csak nézet előre miközben tolta maga előtt a kocsit. Gondolkozott. Láttam rajta. Biztos az járt a fejében ami az utcán folyt még az előbb.
• Végeztünk? - bólintottam, hogy igen. - Akkor gyere, fizessünk.
Ki léptünk a bolt ajtaján és próbáltam elvenni a szatyraimat, de nem engedte.
• Zelo haza találok.
• Haza kísérlek.
• De nem kell. 
• Nem tűrök nemet kisasszony. Haladjál csak előttem. És ha nem zavarna, közben lenne egy két kérdésem arról a majomról.
• Mit akarsz róla tudni?
• Mindent.
• Ő egy koreai énekes. Bandája neve Big Bang…
• Nem így te buta. Mi van köztetek?
• Köztünk? Nincsen, semmi csak barátok vagyunk. Vagyis hát nem tudom. Nem tudok rajta eligazodni. Fogalmam sincs.
• De akarsz tőle valamit?
• Nem. Csak ismerkedünk és ennél több nem lesz köztünk. Szerintem. Nem akarok tőle semmit. Vagy mit tudom én. - csörögni kezdett Zelo telefonja.
• Bocsánat! ... Igen? Nem, nem érek rá. Tegnap már megcsináltuk. Ahhoz nem kellek én. Mondjátok azt, hogy beteg vagyok. Még 3órát kérek. Jól van. Szevasz.
• Ne kerülj miattam bajba.
• Áá hagyjuk. Szeretek ezzel foglakozni, de ez már túlzás, amit ezek csinálnak velünk. Alig tudunk pihenni. De hát nem panaszkodhatok tudhattam volna mikor neki kezdtem, hogy ez fog rám várni.
• Na, látod, én ezért nem akarok ezzel foglalkozni. Útálom, ha valaki megmondja, hogy mit kéne csinálnom. Mikor legyek hol, mit csináljak ott…
• Hát ezt vettem észre. - megjelent egy kis fiús mosoly az arcán
• Meg érkeztünk. Szia.
• Felkísérlek.
• Nem muszáj.
• Pedig felfoglak. - jött utánam. Nem tudom mit fognak hozzá szólni, hogy ha beállítok vele, de reméltem nem fognak vele együtt kirakni az utcára. Ahogy egyre jobban fogytak a lépcsőfokok én úgy lettem idegesebb. A szívem már a torkomba dobogott a fejem pedig zúgott. Nem akartam, hogy bejöjjön. Nem akartam, hogy lássa, hogy hol élek milyen emberek között. Féltem. Féltem tőle, nevelőszüleimtől. Furcsa érzések hatalmasodtak el bennem, amit ez előtt soha se éreztem még. Mintha Zelo iránt egy picivel többet éreznék, mint eddig. Ott volt velem mikor bajban voltam. Nem tudom, hogy került oda, de ott volt velem. Nem hagyott magamra utána se. Utánam jött és haza kísért közben pedig a saját karrierével játszik. JiYong sose tenné meg ezt. Zelo törődik velem akárhogy is nézzem. Nem bánnom, hogy ezt teszi. Igaz, ha mellettem van feszült vagyok de nem bánom csak legyen mellettem.
• Mi a baj?
• Semmi.
• Ideges vagy, mert, ha igen ne legyél az. Majd én mindent megoldok.
• Nem vagyok ideges csak elgondolkoztam. – felértünk és volt egy vendégünk…